Volt már úgy, hogy elvesztettél embereket, hogy nem keresték a társaságodat és egyedül voltál?

A legjobb barátnőmmel már nem olyan a kapcsolatunk, mint azelőtt. Nemrégiben azt mondta, hogy legyünk már megint olyan jó barátnők, mint azelőtt. Ha én nem keresem, akkor Ő se keres. Aztán volt egy nagy szerelmem. Ugye első szerelem és azon nehezen teszi túl magát az ember. Én legalábbis. Elég sok mindent megtettem neki, amit nem kellett volna. A fogadott bátyám emiatt utál, a barátnője pedig egyenesen gyűlöl. Az exemet ellenem fordította olyannyira, hogyha ráírok, akkor nem ír vissza, ha felhívom, egyből beárul a "bátyámnak", és mikor tegnap fel akartam hívni magamhoz, hogy az első buszáig maradjon nálunk, ne fagyoskodjon, mert így is órákat ültünk a hideg betonon, nálunk meg meleg van plusz esett is, és mind a ketten azt hitték, hogy a szexért akarom felhívni...pedig már egyáltalán nem vonzódok hozzá, csak jót akartam...:/ Aztán a "bátyám" nem tudom máshogy nevezni letiltott fészről, de előtte közölte, hogy mikor tegnap ott voltam náluk, a szülei azt hitték részeg vagyok, mert megbotlottam párszor a sötétben...:/ Tény, hogy elég zűrös voltam. Nem úgy viselkedtem, ahogy egy igazi nőnek kellene. De változom... és ők nem hisznek Nekem és elvesztettem 6 embert, ha a szüleit is beleszámoljuk. 3.-tól új iskolába megyek, nehezen kötök ismeretségeket, ezért is ragaszkodom ennyire ezekhez az emberekhez, és nem tudom, hogy lesz, mint lesz. Másfél évvel ezelőtt teljesen normális lány voltam, aki csak tanult, itthon volt, néha találkozott a barátaival...de Ő mindent megváltoztatott még úgyis, hogy most már jó úton haladok a kiszeretés felé csak hát milyen áron.

19/L