Aki megváltoztatta éltét, mesélne?

Egészen oviig teljesen vidám volt a gyerekkorom, egyáltalán nem panaszkodhatok.

Nekem a változást az első osztály jelentette, mert csúfoltak a vörös hajam és frizuráim, ruháim miatt, hangos, túllelkes és "idegesítő" voltam. A legjobb barátom is más iskolába ment, és szó szerint egyetlen ember sem maradt mellettem. Túl naiv és jólelkű kölyökként kihasználtak, bántottak, ahol értek szivattak, aztán átmentem ötödikben egy nyolcosztályos gimnáziumba. Egy- másfél évig még tartottam ezt a senki-sem-akar-egy-ilyen-nyomival-mint-én-haverkodni "életmódot" és a mások-számára-(is?)-kínos-viselkedést, aztán elegem lett.

Szinte... pár hónap alatt levedlettem minden csillámporos, rózsaszín, lányos, cuki cuccomat, visszavettem a hangerőből, szemet-szemért elv alapján elindulva nem toleráltam többé a szivatást, bunkózást, kihasználást. Megváltozott a külsőm, a zenei ízlésem, a jegyeim, a baráti társaságom, ma pedig már ott tartok, hogy tisztelnek a határozottságomért, egyéniségemért és eszemért.

Én Depressziós voltam 2 évig, majdnem kicsaptak, de erről részletesen nem szeretnék mesélni. Nagyon rosszul voltam, és rosszá is tettem a környezetemet. Aki ma találkozik velem, nem érti, hogy lehetséges ez a változás. Teljesen átfordultam, egy másik ember vagyok, egy teljesen új, másik életem van. Ez vagyok igazán én, aki a "helyemet átvette" anno a depimben, az már nincs. :D Igazán boldog vagyok, mindent sikerül megcsinálnom, nagyon jó dolgokat adok, és így nagyon jó dolgokat kapok. : )

Ha érdekel hogyan? Akkor írj nekem! : )