Veletek is van hasonló érzés?

Csak olyan hogy mindenkivel probalok kedves lenni jófej meg stb, aztán hol ez szúr hátba hol az.

Mikor pl tökjókat beszelgetszba szomszéddal aztán kiderul hogy rólad hazudozik összevissza a többinek hogy utáljanak téged, vagy amikor tökjókat nevetsz a párod anyjával is, tök jol kijöttök, közben meg kiderül hogy a párodat állandoan arra beszélné rá hogy járjon nőről nőre, ne szeressen egyet.

Vagy amikor meghallgat a főnököd empatikusan hogy nem azért késel mert kiskirálynak hiszed magad hanem épp ki akartak lakoltatni, megértő segítő, aztán meg be akar mocskolni az igazgato és kollegák elott, hogy hanyag késős vagy es nem együttműködő és csak a hányás folyik belőle a hátad mögött.

Olyan hogy már az alap az lenne hogy vkivel nem akarok beszélni az pl csak akkor van, ha azzal kezdik hogy beszólnak, gúnyolnak alapból, irogykednek komllexusosak bajuk van velem már csak attól is mert élek.