Ha mindent utálok az égvilágon, akkor nekem már nincs sok hátra és hamarosan lezárul a földi lét számomra?

Szia/jo estèt,amugy ha szabad kèrdeznem mi hozta igy ki magábol ezt az èrzèst vagy esetleg gondolkodást ès mi miatt törtènt ez?

Trauma vagy valami negativ tapasztalatt?

Ez egyedül nem fog már menni.

Van egy szint amikor egy másik személyre van szükség, aki megfogja az ember kezét és megmutatja neki, hogy mi a szép az életben miért érdemes élni, miért érdemes megváltozni.

Egyedül ha magányos az ember csak mélyebbre süllyed és egyre nehezebb lesz kijönni.

A magány az ember egyik legnagyobb ellensége, akkro a legsebezhetőbb.

Találnod kell valakit, kezdetnek akár egy pszichológust.

Ha már úgy is mindegy legalább egy próbát tegyél vele.

Kérdező, az életed olyan, amilyenné te magad formálod.

Nem az időjárás tehet arról, hogy most te őt utálod, hanem te saját magad, ahogy viszonyulsz a dolgokhoz.

A hiba egyedül csak benned van. Gondolom önmagadat is utálod. Nem világgal van a baj, hanem veled. Te viszonyulsz utálattal a világhoz.

Mindenki csak annyit kap vissza az élettől, amennyit belé tett. Ahogy viszonyulsz magadhoz, úgy fognak a többiek is viszonyulni hozzád.

Szerintem is keress fel egy pszichológust. Remélem nem vagy gyáva és sóher, hogy sajnálod magadtól a pénzt a gyógyulásod érdekében.

Az életed változni fog, ha te magad is változni fogsz. A gondolataidért egyedül csak te vagy a felelős. Amire fókuszálsz, aminek energiát adsz, az fog megvalósulni.

Minden fejben dől el. De addig,amíg te magad nem változol, addig minden marad ugyanígy, mint most.