Miért van ennyi önbizalomhiányos ember? Minek köszönhető ez a tendencia?

Nem mindenki lesz demotivált az első sikertelensége miatt. Velem is volt olyan, hogy nem sikerült valami, mégis életvidám, szorgalmas embernek megmaradtam. Az egyik ilyen eset felnőttként történt.

Nem tudtam letolni a kertésznadrágomat, mert amit rávettem farmerdzsekit nem tudtam kigombolni. Viszont a hólyagomat már nagyon feszítette a sok kávé és a víz. Nem bírtam tovább és úgy ahogy voltam ráültem a wcre és bepisiltem. Azóta többször felvettem a farmerdzsekit a kertésznadrággal, csak nem gomboltam be már a dzsekit. Az, hogy felnőtt létemre ilyen történt nem tesz demotiválttá. Még mindig életvidám vagyok és szorgalmas.

A Dunning-Kruger effektus mentén vizsgálva a társadalom két részre szakadva egyre jobban eltávolodik egymástól.

A butábbak egyre hangosabbak és erőszakosabbak mert azt hiszik náluk van a bölcsek köve és az ő tudásuk megkérdőjelezhetetlen, a logikusan gondolkodók viszont egyre bizonytalanabbak ahogy minél inkább felismerik a világról való tudásuk korlátait.

Mert manapság az egész fogyasztói társadalom erre épül, csak így tudják elérni, hogy dolgokat vásárolj.

Pl. ezért hoznak létre VÉGTELEN koncepciót arról, hogy mi minden tud előnyösen kinézni a nőkön - így folyamatosan elhitetik velük, hogy mi mindent kell megvenniük, hogy ne legyenek csúnyák.

De ez igaz minden területre. Még a lelki dolgokra is marketinget tudnak építeni, pl. ha férfiként sikertelen vagy az ismerkedésben, tessék, itt van jó drágán egy tanfolyam, hogy hogy kell randizni.

Szekálás az iskolában - az iskolai fegyelem nagymértékű csökkenése utat nyitott ennek

Közösséghez tartozás hiánya - régebben az esetek többségében egy helyen élték le az emberek az életüket, ott tanultak, dolgoztak, ott szereztek barátokat, házastársat, generációk éltek együtt...ma meg a fiatalok csak csaponganak egyik helyről a másikra, iskola, munka miatt sokat utaznak, költözködnek, nincs meg a stabil szociális háttér

Elhanyagolt gyerekek - szülők összevissza dolgoznak, a gyerekek egész nap iskolában ülnek, egyre több a csonka család is, nincs idő megfelelően foglalkozni velük, nem sajátítanak el olyan tudást, készségeket, amit régebben a családban tanultak meg a gyerekek, az iskolai elméleti oktatás nem készít fel megfelelően a hétköznapi életre...

Túl gyors technológiai fejlődés - pár évtized alatt olyan ugrásszerűen változott a világ, hogy nem könnyű alkalmazkodni, pl. akik sok-sok generáción át parasztcsaládban éltek, azoknak hirtelen egy generáció alatt városi értelmiségivé kellene válni, arról nem is beszélve hogy a fogyasztói javak köre és elérhetősége sokat bővült, egyre több pénzt kell költeni arra ha valaki nem akar kilógni a sorból (pl. 30-40 éve okostelefon, számítógép, tv, egyéb elektronikai cikkek nem nagyon voltak elérhetőek...)