A jelen kor a sértett hülyeség kora lenne? Mitől alakult ez így, és meddig fog még tartani?

Online nem ismernek és nem lehet hanglejtést, tónust kommuniálni.

Az emberi beszéd egy jó része nem szavak, hanem hanglejtés, kultúrális referenciák, kisebb csoportokra jellemző dolgok. Ezek nem jönnek át, vagy furán hatnak.

Ez a korszellem: egyes helyeken (mindenek előtt az USÁ-ban) akkor vagy trendi, ha neked is okozott valamit a társadalom és az emberek, amitől áldozati szerepbe vághatod magad, vagy minimum sértve érezheted az érzékenységedet.

A másik a lustaság: milyen egyszerű mindig másokat okolni, vagdalkozni ahelyett, hogy szembenéznél azzal, hogy neked mit kéne másképp. A 21. századi ember kerül mindent, ami kényelmetlenség, úgy fizikailag, mint mentálisan.

Az egész úgy alakult ki, hogy korábban tényleg sokkal gyakoribb volt, hogy egyes emberek vagy csoportok ezért vagy azért nem kapták meg azt a tiszteletet és bánásmódot, amit mások megkaptak úgy, hogy semmi plusszal nem érdemelték ki, illetve tényleg sok valós áldozatot nem ismert el a társadalom. És még most is lenne hová fejlődni ilyen téren, csak épp az egészet elhalványítja, hogy boldog-boldogtalan áldozatszerepben tetszeleg arányérzék nélkül.

Ebben a formájában ki fog menni a divatból, nem fenntartható, ahogy egyre több abszurd vadhajtást produkál a jelenség, úgy fognak egyre többen kiábrándulni ebből a nyomorversenyből. A társadalmi változások gyakran kissé útkeresés jellegűek, időbe telik, míg kikristályosodik a hosszú távon életképes és hasznos formájuk.

A felelősségvállalás hiánya az alapprobléma ma Mo.-n. Pl.: elő van írva az autópályán a max. sebesség, de rengetegen f*nak rá, amit mindig mindenki meg tud magyarázni, hogy miért teszi, ugyanakkor amikor a biztonsági kamera előtt halad, akkor mindenki játssza a jófiút.

Ez csak egy példa.

De lehet mondani azt is, hogy rengetegen nem kérdezik meg maguktól, hogy "Mindent megtettem azért, hogy jobb legyen az életem?", tehát nincs önvizsgálatom magam felé.

Nevelés hiánya. Ha anyuci és apuci mindig mindennel dícsérik az adott gyereket, és soha nincs megfegyelmezve mert bármit tesz az jó, és mindent megkap, akkor a gyerek felnőve nem fogadja majd el a kritikát magáról vagy a letolást mert hozzá van szokva hogy minden jól csinál. Így aztán visszabeszél ha letolják, mindenki rossz csak ő a jó.

Vannak olyanok akik kevés munkával akarnak jól keresni, és ha ez nem jön össze, akkor passzív agresszívak, mindenki hibás csak ők nem. Illetve Magyarországon nem könnyű megélni, és az emberek hangulata is sokszor ehhez viszonyul, már alapból reggel nehezen kel fel. Így sok ember eléggé savanyúan kel fel, a másikra irigyen morog ha valakinek jobban megy mint neki stb.