Van egyedi beceneved? Vagy szereted az ilyeneket?

Én úgy hívok mindenkit, ahogy ők bemutatkoznak nekem. Ha ő sosem mondja azt nekem, hogy "Totya vagyok/hívhatsz Totyának", akkor nem fogom úgy hívni. De minden névvel így. Ha bemutatkozik nekem valaki Eszterként, és nem mondja nekem azt, hogy hívhatom Esztinek, akkor ő Eszter marad. Mindenkit úgy hívunk ahogy ő szereti.

Én úgy hívok mindenkit, ahogy kéri, hogy hívjam. Ha nem mond semmi ilyesmit, akkor vagy a sima keresztnevén, vagy a legelterjedtebb becenéven (pl. Péter helyett Peti). Nyilván ha már úgy megyek egy társaságba, hogy ismerek mindenkit, és mindenki Csucsunak szólít vkit, akkor valszeg én is úgy fogom, de ha függetlenül ismerkedünk meg, és nem tudom, hogy a haveri társasága hogy hívja, nem feltétlen fogom úgy, hacsak nem kér meg rá (pl. ha munkatársról van szó). Amúgy pont ezért preferálom azt, ha vki szól, hogy mi a beceneve, amikor bemutatkozik... tudom, ezt sokan hisztinek veszik, de sztem ez a legtisztább. És akkor az is elkerülhető, ami néha sajnos létezik, hogy olyan néven hívják XY-t a haverok, amit ő nem szeret, mert mondjuk egy gimis gúnynév, és már többször szólt, hogy ne így hívják, de mindenki tojik bele. Pl. van ismerősöm, akit Golyónak hívnak sokan a haveri köréből, mert golyófeje van, de ő rühelli... én dafke nem fogom úgy hívni.

Amúgy nekem családilag volt egy-két ilyen "érdekesebb" becenevem, de utáltam mindkettőt, mert az egyiknek a hangzása irritált, a másik meg az előzőnek a kicsinyítőképzős, egyértelműen dehonesztáló, hülyegyerekesítő verziója volt (nem a valós neveket fogom megadni, mert lehet, erről felismer vki a rokonságból, de kb. Totó és Totojka jelleg)... erről szépen leszoktattam mindenkit (bár a végén már üvöltözős formában, mert a szép szóból nem értettek).

Van, bár már régóta nem érzem magaménak. Másokat úgy szólítok, ahogy szeretnék.