Hogy lehet visszaszerezni a megbecsültséget?

Ha egyszer lesüllyedtél az emberek szemében akkor azon rohadt nehéz lesz változtatni.

A legegyszerűbb (és talán egyetlen) módja hogy visszaszerezd azt a régi tiszteletet ha környezetet váltasz, elköltözöl valahova ahol nem ismernek, nem tudják a múltadat.

Igazából vissza kell térni a régi viselkedéshez, és szép lassan vissza tér a respect is. A lényeg, hogy magaddal foglalkozz, ne velük.

"ha valaki bajba kerül akkor nem empátiával fordulnak felé, hanem közönnyel vagy gúnnyal"

Én azt tapasztaltam, hogy ez akkor van így, ha nem tudják, hogy mi zajlik a fejedben. Ha csak a furcsa viselkedést tapasztalják, de az okát nem ismerik, érthető, hogy nem lesz pozitív véleményük.

"Ha egy kicsit is fontos volt nekem az adott személy leültem vele beszélgetni, hogy megismerjem a motivációit"

Igazad van, te csináltad jól, így kellene mindenkinek, jobb hely lenne a világ. Inkább átfogalmazom a mondandómat. Mondjuk, hogy az empatikus hozzáállásnak van három szintje:

1: aktív empátia -feltételezem, hogy ha egy ember rosszul viselkedik, bizonyára okkal teszi, ezért keresem az okot. Elmondásod alapján ide tartozol.

2: passzív empátia - a történet ismeretében képes lennék empatikus, segítőkész és nyitott lenni, de ahelyett, hogy feltárnám az esetet, a hiányzó információt kipótolom bizalmatlan feltételezésekkel, és ez alapján hozok egy téves ítéletet.

3: empátiahiány - magasról leszarom, hogy mi van veled, ha bajban vagy, oldd meg egymagad.

Mindössze annyit akartam mondani, hogy gyakori az a cinikus narratíva, hogy a világ azért szar hely, mert mindenki hármas, pedig valójában kettes, azaz megismertetéssel - divatosan nevezve "érzékenyítéssel" - könnyedén empátiára ébreszthető. Maga az, hogy hármasnak nézik az embereket, kettes típusú megközelítés. Érdemesebb az empátiahiányhoz is egyes típusú megközelítést alkalmazni.

Félreértések elkerülése végett: nem feltételezem, hogy te azt állítottad, hogy az emberek hármasak, csak mivel gyakori feltételezés, szerettem volna tisztázni.

Egyet tudok érteni, csak én még általánosabban fogalmaznám meg: ez az egyszerűbb, a kisebb ellenállás. Ez éppúgy magában foglalja azt, hogy mögé nézni valaminek sokkal energiaigényesebb, mint csak rámondani valamit, és azt is, amit mondtál, vagyis hogy ha feltárom az ügyet, esetleg a saját felelősségem, vagy a saját sebezhetőségem is napvilágra kerül.

Én azért még egy dolgot mindenképp megemlítenék: szerintem olyanban tud az ember leginkább empatikus lenni, amit már maga is átélt és - fontos! - tudatosan meg is élt. Ha sosem voltam még abban a helyzetben, vagy közel valakihez aki volt abban a helyzetben, mint te, úgy nehezebb belehelyezkedni.

Erről szól az érzékenyítés: teljesen mindegy, hogy el akarsz bújni, vagy csak nem érted, de ha már láttad, hallottad, akkor nem tudod kitörölni, akkor valamilyen szinten megmozdul benned az empátia.