Egyetemista fiatal srákok (férfiak)! Őszintén mit gondoltok arról, hogy egy jóképű faszinak az egyetemi haverjaival nagyképűnek kell lennie ahhoz, hogy befogadják a közegbe?

Vagy inkább adja saját magát, és azoknak, akiknek ez nem szimpi, azokra ne figyeljen oda? Tudom, hogy ezt most nagyképűen írtam ide le, de kíváncsi vagyok a véleményetekre. A nők véleménye is számít!

Az a helyzet, hogy eddig én is csak megjátszottam magamat, mert majmoltam a többieket. De már nem érzem magamat jól a bőrömben, mert hajlamos vagyok rátapadni/beleszerelmesedni egy másik pasiba, aki ha megérzi ezt, akkor nem akar velem barátkozni. Vagy megpróbálja tőlem elvenni az önbizalmamat, hogy saját magát tegye az első helyre. Erre rájöttem időben, és nem barátkozok ilyen emberekkel.

Mit tegyek? Legyek egy normális felnőt 22 évesen, és válogassam meg az embereket körülöttem, ami az egyetemen elég nehéz, vagy inkább folytassam a hülye énemet, mert nekem az nagyon jól esik, amikor buzulnak a haverjaim a bulizóhelyeken.

És igen. Tényleg bele tudok szerelmesedni a jóképű pasikba is, mint a jóképű nőkbe is.