Mást se keresnek a régi osztálytársak? Másra sem írnak rá a chat-en, hogy: "Hé haver mi van veled?"
Senki nem beszél velem. Gyerekkori-kamaszkori traumáim közé tartozik az hogy aláztak a lányok, mert virággal és versel bókoltam nekik. A haverok is lekoptattak mert egy idő után nyilván való lett, hogy nem iszok annyit ész nélkül, nincsenek sztorijaim csajokkal. Végig néztem a sok jó csaj miként kféli szét az agyát majd alpit családot, szerez munkahelyet. Csávóba ugyan ez. Könnyű nekik. Szépek kelendőek. De aki nem jó adottságokkal születik, az hogy találjon párt? Akinek nincs önbizalma, vagy lerombolták az önbizalmát, az hogy legyen jókedvű? Hogy játssza el hogy ő az élet császára?
Igazából én már feladtam ezt az életet. Voltam pszichiátrián, idegösszeomlás miatt amit az élet eleji válság, a kapunyitás, a felelősségvállalás terhe és a sok visszautasítás minden féle téren csajok, munka stb váltott ki. Ha a szüleim nincsenek akkor én már hontalan lennék. 30+ évesen alig van egy kis spórolt pénzem, munkanélküli vagyok egy szar szakmával (OKJ). Hiába keresek állást nem vesznek fel sehova csak nagy ritkán. Ahhoz is irtózatos mázi kell.
Igazából fáj, hogy egy lány se szeretett őszintén, nem kaptam egy jó szót se, vagy egy jelzést kamaszkoromban. Nekem el kellett folyatnom minden vágyam és ösztönöm. Nagyon félén voltam, s a lányok viselkedése tetézte ezt, hiszen egy magamfajta (akkoriban), hogy is találhatna párt, mikor mások szakállasok, jóképűek, jó autójuk van, van állásuk és pénzük. Ilyenek mellett én már akkor sem rúghattam labdába. És az egójuk és az önimádatukkal sem vetekedhettem.
Külön fájó volt látni, miként fordultak ki önmagukból, a gyerekkori kamaszkori osztálytás-nőim, akkik tetszettek is, miután megbszták őket. A megjelenésük egyre szexkszisebb, kirívóbb és kurvásabb lett. Ez sem segített sokat. Hatalmas szakadék kezdett nyílni közöttünk.
Ma már persze mindegyik befutott. Van köztük ex modell, több diplomás, 3-4 nyelven beszélő HR-es. A legtöbb családanya, már vagy kismama. Mindenki éli vígan az életét, még én meggyötörve csak a halált várom már. Kedvem elment az élettől. Minden nap küzdés a depresszió ellen, az emlékrohamok ellen: hogy hol rontottam el, és mit csinálhattam volna másképpen.
Senki nem foglalkozik velem. Bármit teszek le az asztalra. Írok és képet festek, zenét szerzek. Nulla megtekintés, nulla lájk stb. Igazából fszom ki van már ezzel az egésszel. Voltam vékony és divatos akkor se kellettem senkinek.
Legnagyobb átverésnek az irodalmat érzem és a szerelmes verseket. Mert amikor ezzel próbálkoztam csak bazári majmot csináltam magamból. Jólfésült ficsúr lettem, a nők-csajok szemében. Manapság az önkifejezést ha nem a divatos módon teszed nem nézik semmibe, ciki. Magyarországon meg pláne. Itt bűn értelmiséginek, okosnak, filozofikusnak lenni. Cink olvasni, verset írni valakinek. Ma ezeket és hasonló dolgokat az emberek, a mindenkori magyar nők nem értékelik. Csak a nagy pénisz és pénztárca, bankszámla méretet, a jó egzisztenciát, a jóképűséget, a nagy egót.
Ez az igazság. És sajátos módon, aki ezeket kimondja vagy rávilágít azt kiközösítik és megy a savazás-alázás.
Elmondásod alapján amiket írtál, abban a korszakban lehettél volna sikeres, amikor a nagymamád volt fiatal lány.
A versírás jó, csak a mai igényekhez kell szabni. A szépirodalmat felejtsd el. Az olyan ribiknek meg ilyesmi verseket írj:
Íme egy régi versem. Talán nem törlik ki:
Vérengzés kellemesen (A vérnász fekália)
Nedves alagút banánra fázik
Éles kés torokra vadászik.
Nedves öröm remeg az akaraton,
Rideg kés kotor a garaton.
Szívós torok a késtõl vérez,
Nedves banán a szájban érez.
Szívós Alagútban érez a banán,
Rettentõ egy kínos halál.
Meleg öröm remeg a képen.
Ki is ez az ember voltaképpen?
Lankadt barát lép a banánra.
Barbár öröm vitte a halálba.
2006.02.20.
Ha gondolod írd ki magadból versben az öngyilkosság gondolatát. Lehet benne brutalitás, csak sötét humorral elegyítve.
Nem voltak tiniként barátaim. Lényegében minden időben a szobámban töltöttem egyedül a számítógép előtt. 18-19 éves korom után kezdtem el barátokat szerezni és azóta is kimondottan sok barátom van. Lehet a világot hibáztatni és olyan is van, hogy valaki szimplán rossz környezetben van, de végsősoron ez az egész rajtad múlik. Azért ebből a kérdésből nekem ömlik a megvetés és a lenézés, amit bár megérték, hogy a szenvedésedből fakad, de taszító hatással van. Végsősoron magadat kell olyan emberré formálni, akivel az emberek szívesen töltik az idejüket. Nálam pl az egész azzal kezdődött, hogy 18 évesen leadtam a súlyfeleslegemet és stílust váltottam, ami miatt hirtelen magabiztosabb lettem és végre tudtam már nyitni az emberek felé. Innentől kezdve pedig végre tudtam barátságos, vicces és általánosságban jó társaság lenni mások számára, ami miatt az emberek egyszerűen maguktól jöttek be az életembe. Ha nem teszem meg az első lépéseket, hogy fejlesszem önmagam, akkor ez sosem történik meg.
28/F
Annyira írnék ide valamit, de már a százsmilliomodik ilyen siránkozónak próbáltam segíteni és mindig az a vége, hogy akkor is csak azt keresitek, hogy hogy nem lehet, meg hogy mennyire reménytelen.
Esetleg kapom a privátokat, amiben jobb esetben nem kurváztok le, meg nem kívánjátok a halálomat, "csak" jönnek az egyre nyomasztóbb és hisztérikusabb hangvételmű siránkozások.
4.: Ugye ezt nem olvastad végig? Mármint pls... amikor előkerülnek az ilyen "nekik könnyű ők jól néznek ki" szintű érvek na akkor kell inkább nézni az ablakból ahogy nő a fű.
Kérdező: Az OKJ-d és a jelen között valahol nem jutott eszedbe, hogy mondjuk tudom is én tanulj valamit amivel fel is vesznek? :D
Kérdező: Na csak van valamennyi reális önképed, csak nem tudom miért ránk vetíted ki. :P Amúgy meg tehettek lesz az, igen fontos az a +t mert megváltoztatja a mondat értelmét...
11.: Bro én is, ráadásul úgy hogy majdnem vak vagyok, veseelégtelenség, várható élettartam: tartós tejet már ne vegyél, apa hotel, kis fsz, csóró stb stb stb elég hosszú a lista. Ellenben eltudtam takarodni egyetemre, vannak hobbijaim amikből 1-2 idővel pénzt termelhet, nem kőbányaira qrom el a lófsz pénzem hanem befektetem ja és nem sírok GYK-n arról hogy milyen qrva szar az életem. Ps.: Valahogy mégis láttam már pinát életemben. :D Ki érti ezt... lehet segít a helyzeten ha az embernek van személyisége. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!