Mennyire normális hogy nem tudok kapcsolatokat kialakítani,vagy nagyon nehezen?Hogy lehet ezen változtatni?

Sajnos kezdem azt hinni, hogy ez van.

Bármit teszek, megunnak vagy megijednek tőlem az emberek. Ez mindig is így volt, már az óvodában is.

Keresem, kutatom én is a változtatásra vezető út elejét, de megrekedek ott, hogy fogalmam sincs, mint kéne változtatnom.

Hasonló az én helyzetem is én is nehezen barátkozok mert nehéz elkezdeni a beszélgetést de amikor megtaláljuk a közös szálat és megismerjük egymást aztán rendben van.3 barátnőm van és a legjobb barátom egyben a párom

Kívülről bunkónak tűnök és nem szólítanak meg sokan 😂

Nem tudom hány éves vagy és hol akarsz ismerkedni

De csak kezdjetek el beszélgetni valakivel aki szimpatikus és ha megtaláljátok a közös hangot te is fel fogsz oldódni

Nekem is hasonló a helyzetem, csak én a szorongásom miatt nem tudok jól szocializálódni :(

Óvodában még voltam nagyon jóban gyerekekkel, de általánosban meg most középiskolában már annyira nem.

Valahogy ki kellene már jönnöm belőle.

Ha mindenki lekoptat, írd össze, mi volt a közös ezekben a kapcsolatokban. Hátha rájössz valami összefüggésre. Lehet, hogy minden kapcsolatban te követtél el valami olyat, ami miatt otthagytak. Ezt könnyen ki lehet szűrni. Elemezd ki a saját viselkedésed. Milyen voltál velük az elején és milyen akkor amikor már megromlott a kapcsolat. Változott valami? Ha igen miért? Mit tehetnél másképp?

Milyen típusú emberekkel kerültél eddig össze? Hasonlóak voltak vagy teljesen különbözőek? Azonos volt az értékrendetek? Meg tudtak téged érteni? Nem volt hiányérzeted? Hozzád valók voltak szerinted? Úgy érzed túl sok voltál nekik? Ők hogyan érezhették magukat veled?

Ezeket a kérdéseket érdemes lenne feltenni magadnak, összeírni, elemezni.

6

Így vagyok én is, de sokat sikerült fejlődnöm az önelemzéssel. Kezdésnek mindenesetre jó, ha a kérdező megpróbálja de nyilván hatékonyabb szakemberrel együtt!

Én magamat javítgatom és elég jól fejlődök, bár néhány zsákutca így becsúszik azért. 5-ös voltam

Hasonló a helyzet velem/nálam is. Eleinte magam okoltam érte, aztán egyre többen számoltak be hasonló dolgokról (többek közt itt, ezen az oldalon is), azóta pedig egyre inkább azt érzem, ez lett most, sajnos, az általános dolog.

Egyre hátrább csúsznak az emberi kapcsolatok a prioritások listáján, vagy idő-, energiahiány miatt, vagy pedig már igény sincs rájuk. Tisztelet a kivételnek, de sokan nagyon felszínesek, felületesek lettek, illetve a kommunikáció is egyre döcögősebb több embernél, így, ilyen "feltételek" mellett nem lehet érdemben kapcsolatokat kialakítani. Sokan nem is értékelik egymást eléggé, vagy csak valamilyen érdekből maradnak a közelükben.

Most nagyon nem könnyű kapcsolatokat kialakítani, de nem teljesen lehetetlen. Nyitott szemmel kell járni, nyitottnak és közvetlennek lenni, és akkor sikerülhet. (de közben naívnak sem szabad lenni)