Miért mondják azt idősek a telefonba mindig, hogy jajj nem bírok semennyire megmozdulni, mindenem annyira fáj, de ha ott vagyok náluk akkor meg pörögnek egyfolytában, 1 perc megállásuk nincs, főznek, takarítanak, mindent meg akarnak csinálni?

Mert igaz. Az ízületi fájdalmak adottak.

De ha a szeretteikkel

együtt lehetnek, az öröm hatalmas adrenalin lökést ad, s elnyomja a fájdalom érzetet. Az örömöt kiteljesíti, hogy finomságokkal várhat, készül rád, eléd öntheti a szívét-lelkét.

mert 1....a gyerekekért unokákért mindent

2. mert tényleg fáj

Előzőekkel egyetértek, annyit még hozzá, hogy ha egyedül vagy célok nélkül akkor magadra irányítod a fókuszt.

Nincs ami elterelje a figyelmed, ha magadban vagy magaddal foglalkozol. Jobban előjön minden.

Nekem sokszor van hogy otthoni kerti vagy szerelési meló közben megvágom magam és észre sem veszem csak utána. Vagy beütöm valamimet, persze azt észreveszem, kicsit fáj is, elvégzem amit csinálok. Aztán leülök filmet nézni és akkor tűnik fel hogy "basszus ez fáj".

Amúgy meg a legtöbb ember nem készül fel a nyugdíjas évekre, hirtelen nincs annyi dolga, nem tud mit kezdeni magával. Nem tudja lekötni magát, nincs ami érdekelné, ha van is akkor elunja pár év alatt. Ebben a nihilben ha valakivel beszélget, nem marad téma mert nem történik vele semmi. Így hát beszélnek az egészségi állapotukról, jobb híján.

Szerintem: otthon biztonságos, megszokott környezetben vannak. Ha rosszul érzik magukat, tudnak hova ledőlni, gyógyszerhez nyúlni.

Ha ki kell menni, akkor az nagyobb távnak érzik, megterhelő számukra, mert nem érzik a biztonságot.