Mennyire barátkoznátok egy ilyen emberrel hosszú távon?
Zárkózott, sosem kezdeményez, akkor se, ha már barátok vagytok.
Ha távol vagytok egymástól, akkor sosem ír, sosem keres, nem szervez közös programokat, de ha te hívod, te keresed, szükséged van rá bármikor számíthatsz.
Azt mondja, hogy azért nem keres másokat soha, mert neki egyébként nem igazán van mondanivalója, nem csinál semmi érdekeset, nincs mit mesélnie, illetve tart attól, hogy a másik fél tehernek érezné őt.
Az példaértékű, hogy ha számíthatsz rá, akkor ő ott van, de ezt akkor sem nevezném barátságnak. Esetleg csak udvariasságból segít. Azért mert a barátságban azért érdeklődsz a másik iránt. Akit szeretsz (mert miért ne szeretnéd a barátaid) attól nem csak udvariaskodásból kérdezed meg, hogy hogy van, hogy érzi magát mostanában, hanem azért, mert tényleg érdekel. Ez nála nincs meg.
Az, hogy most beszélj vele vagy ne, te tudod, hogy amúgy meg mennyire kedveled. Ha téged nem zavar, akkor nincs gond, de én nem gyakran erőltetném, csak néha. Én egy idő után nevetségesnek érezném a helyzetet.
Oh, egyik egyetemi szaktársam ilyesmi fajta. Én nagyon szerettem volna vele igazi barátságot kialakítani, azt hittem csak idő kell neki, mert zárkózottabb fajta.
Talán ő még rosszabb is, mert azt mondta, hogy neki nincs szüksége erős barátságokra és velem csak elvan, sosem hívott találkozni egyetemen kívül,(az is zavarta ha én hívom) egyébként néha facebookon küld valami mémet vagy egyetemmel kapcsolatban valamit.
Ezekről az emberekről le lehet mondani olyan szinten, hogy mi puszipajtik leszünk, legfeljebb ismerősnek megfelel. Csak magadnak okozol sebet, ha beleéled magad hogy majd viszonozni fogja a barátságod, holott továbbra is le fog tojni. Előbb - utóbb úgyis belefáradsz ebbe az egyoldalúságba - ő meg nem keres, akkor ezek szerint ennyit is ért a barátság.
Oh, itt én vagyok ez a barát.
Nincs sok barátom, így félek, hogy taszítóan rátapadok a másikra, ezért nem merek kezdeményezni. Mivel nincs sok barátom, ezért nem is történik velem sok minden, ezért azt érzem, ha keresem azt a keveset, akkor olyan, mintha egyoldalú faggatózásba fulladna az érdeklődésem, mert nekem nincs mit mondanom.
Értem, te vagy ez a barát.
Nos, akkor is úgy gondolom, hogy aki fontos nekem azt keresem, és fordítva.
Szerintem ez csak a te fejedben létezik, hogy faggatóznod kell valaki felől. Nyilván nem leszel mindenkivel egy hullámhosszon, ami nem is baj. DE aki fontossá válik számodra, és tudod hogy neki is az vagy, ott alap hogy neked is ápolnod kellene a barátságot, másképp ne csodálkozz ha a másik belefárad abba, hogy csak ő tesz bele. Vagy lehet egy idő után pont hogy a másik fél gondolja hogy téged zavar az ő közeledése, mivel te sosem vagy hajlandó kezdeményezni, így békén hagy.
Ezt nem igazán értem hogy nincs mit mondani, szerintem mindenkivel történnek olyan akár apróbb mozzanatok az életben, amit szívesen megoszt egy baráttal/számára fontos személlyel: egy rossz jegy, bunkó tanár/főnök, reggel nem indult be a kocsi, fura utasok a buszon, vagy hirtelen bármilyen esemény cmon.:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!