Mi lehet az oka, hogy ennyi magányos fiatal van?

A 90-es években nőttem fel. Akkoriban még mindenki ha társaságot akart, kiment, lement, átment, bandázott, értitek a lényeget. Vagy maradtál magadban olvasni esetleg tvzni, videójátékozni (de még az utóbbi kettőt is sokkal jobb volt társaságban űzni), vagy pedig ha társaságra vágytál akkor meg kellett old, nem volt apelláta. Ráadásként mivel mindenki más is pontosan ugyanígy volt ezzel, így a mai mértékkel elképzelhetetlen már, milyen szinten nyitott volt a többség.

Aztán a 2000-es években is még csak félig meddig nyert teret az internet, nagyon jól kiegészítette a normális életet. Élőben történt minden ami igazán fontos, neten pedig csak főleg egyeztettetek hozzá. Persze chat és multis játékok már akkor is voltak, de nem ebből állt a létezés, csupán kiegészítő volt.

Aztán akik a 2010-es években szocializálódtak, közösségi oldal, valódi offline programok ritkulása és megszünése, mindenféle szociális event, neten élés, majd a covid által betett kapu a teljes digitális létre ráfordulás és ottragadás, hát... Én örülök hogy nekem még rendes gyerekkorom volt, bár ez nem érdem sokkal inkább szerencse, hogy akkor születtem.

Kérdésre meg visszatérve, a jelen eléggé olyan hogy egyre inkább elfelejtenek kommunikálni egymással az emberek, vagy már ki se alakul rendesen. Mindenki online van, élőben telefont nyomkod, csomóan nem értik a metakommunikációt, vagy a szöveget amit a másik beszél neki élőben. Meg hát a jó öreg társas magány, nem tudnak egymással mit kezdeni emberek ha összetömörülnek fizikailag a térben, mindenki csak néz ki mostanra a fejéből, vagy telefont nyomkod, szinte zéró interakció. Nagyjából ebből jöhet szerintem hogy ennyi magányos fiatal van.

Ja és persze a valódi közösségi terek is totálisan beszűkültek. Megszüntek, bezártak, vagy épp veszélyessé váltak. Ráadásul az online kényelemmel és dopaminözönnel sokszor nehéz is versenyezni, főleg ha fiatalokról van szó.