Van olyan fiatal, aki azért nen megyek sehova, nem utazik, nem nyaral, mert nincs kivel?

Nekem egy igen furcsa problémám van. Először is ha valami 5000 ft-nál drágább dologra költök akkor végignézem az összes elérhető ajánlatot.

Ezért nyáron nem is mennék nyaralni, mert ha már nyaralni megyek szeretném megspórolni a fűtésszámlát. Illetve eddig bármilyen szállást nézegettem, az első az volt, hogy megnéztem a helyi hipermarketek árait, mert eret vágnék ha a sarki kisboltba kéne mindent többszörös áron megvásárolni.

Utazás tervezéssel ugyan ez, inkább megyek 2 átszállással ha megtudok sporolni 5 ezret. Összességében egy nagyon körülményes, spórolós ember vagyok, inkább cipelem a napernyőt és a kempingszéket, mint hogy béreljem. Beülés is csak akkor van, ha legalább 2szer végigelemeztem minden étterem árajánlatait.

Ha valaki ezt elviselné azzal szívesen mennék. Persze nem igénytelen vagyok, ha foltos, morzsás volna az ágynemű vagy az asztalterítő természetesen mennék azonnal reklamálni.

Én is ilyen vagyok.

Barátaimmal már teljesen eltávolodtunk (változtunk is, illetve szimpla elhidegülés is volt), párkapcsolatom sosem volt még. Unokatesóim lennének még, akikkel akár össze is jöhetne, de eléggé szétszéledtünk, ráadásul egyiküknek már jegyese is van, így még nehezebb lenne összehangolni. Az 1 napos programot is elég döcögősen tudjuk összehozni, nem tudom, a több napos, hogy menne.. :/

Szüleimmel nincs rossz kapcsolatom, bár ez relatív, mert kb. 2 napot nem bírunk ki veszekedés nélkül😅 Viszont egyikük nincs fizikálisan olyan állapotban, hogy jól bírná a nyaralást, hosszabb utazást. Az előbbit azért is, mert szegényt nagyon bántaná, megviselné, hogy nem tudná az egészet 100%-osan élvezni. Érthető módon.

Egyrészt nagyon zavar a helyzet, mert bőven lenne hely, program, amit szívesen meglátogatnék, ahová elmennék, csak egyedül közben mégsem az igazi.. Nincs kivel megosztani, megélni (!) azt az eseményt, emléket, nincs kivel végigbeszélni, -poénkodni azt az időt. Annyival másabb minden, amikor az ember mellett ott van valaki, és nincs egyedül még olyan pillanatokkor sem.

Nemrégiben úgy jött ki a dolog, hogy egyedül voltam egy másik megye kisebb városában. És mivel nem akartam szabadidőben "otthon" kuksolni, felfedeztem egyedül a környéket. Szép hely volt, sok zöld területtel, de annyira lapos volt minden, mert közben nem tudtam kivel beszélni, kivel együtt lenni. Így is értékeltem a természetet, de tényleg minden másabb, amikor az ember társasággal van, akiket még kedvel is.