Milyen volt rockernek lenni a nyolcvanas években?

Magyarországon? Semmilyen. A legtöbb rocker lepkefing. Csak néhányan érezték ennek a terpesztését.

Mára többnyire teljesen leharcolva, alkoholistán vagy már azutáni állapotban léteznek. Aktív rockert a saját korosztályomból nem ismerek.

Meg lehet nézni az egykor tényleg lázadó nagyferót. Mára sima lábtörlő lett belőle, mert el kell tartani a családot.

#2-es Na pontosan így beszél egy new waves-es lepkefing!

Az alkoholizmus az manapság ugyanúgy viszi a hozzád hasonlókat vagy bármely zenei irányzat (valódi) követőit, beleértve a klasszikus zenéét is.

Az, hogy ma egyik vagy másik, akkoriban lázadó zenész befekszik a regnálónak, sem újdonság, ez mindig is volt és lesz is. Bizony rengetegen húztak le börtönt(vagy csak "simán" megverték őket a sünök), csak azért mert felemelték a szavukat. De ez igaz néhány "szélsőségesebb" irányzatra is. Nagy Ferót fikázod(ami a mostani politikai irányultsága miatt érthető is), de akkoriban bizony kapott rendesen. Sőt megjegyzem, hogy ma is ott tartunk, hogy valódi nemzeti érzelmű, akik általában rockerek(van néhány punk, stb.), zenekarok, énekesek továbbra sem kerülnek az állami, de még a kereskedelmi rádió csatornák műsorára sem, mert továbbra is próbálják őket visszatartani. Hogy legyen példa, a Hungarica éveken keresztül vezette a magyar toplistát lemezeladásban, hallani mégsem hallottad szinte egy csatornán sem.

#3-as Metál koncert sokszor balhé volt, ez nem vitás. És a tarhálás is bőven igaz, de mivel a rockerek általában nem a Rózsadombról kerültek ki, hanem a szegényebb(nem szeretem ezt mondani, de az igazság, elnyomottabb) rétegből kerültek ki, valahol érthető. Ám az hogy elvették a pénzed, jegyed... Nem mellesleg szerintem ez megeshetett, sőt megesik simán ma is és nem kell az rock koncert legyen! De azért nem általános.

Alapjában véve, minden kissé "szélsőséges" irányzatot hallgató, s azt külsőségekben is megmutató, ráadásul csoportokba is rendeződötteket mindig is szerette a regnáló vegzálni. A hosszú haj, szeges bőrszerkó, ráadásul nem takonygerincű rockerek, akik ráadásul simán odavágtak az erőszakszervezetnek, ha arról volt szó, mindig is szúrta a "vezetők" szemét. A nyíltan nemzeti, szabad és szókimondó zenészek pedig ugye összerántottak egy halom ilyen fiatalt, akiket még nem tudnak megfogni sem a munkamegvonással, sem pedig a pénzzel(ami amúgy sincs), így ezek bizony veszélyt jelentettek mindig is a nagyfejűeknek.

Az meg, hogy milyen volt rockernek lenni... Nem feltétlen egyszerű! Kis pénzből kellett megoldani koncerteket, utazást, kaját(persze piát is), s sokszor szállást. De nagyon jó bulik voltak, felejthetetlen élmények! Több nagy koncertre emlékszem most is, de a kisebbek is nagyon jók voltak! Egyáltalán a feeling, a valódi zene, a tiltások adtak egy kis pluszt mindig. S mivel nem a nagy tömeg, hanem a lázadó kisebbség voltunk, ez szintén jó érzés.