Ki hogy kezelne egy ilyen helyzetet?

Próbálom összefoglalni a lényeget.

Egy Erasmus pályázat keretén belül most együtt élünk jelenleg 7-en, velem együtt 3 lány és 4 fiú. Eredetileg 6-an voltunk, csak átmenetileg érkezett hozzánk mégegy lány. Mindannyian próbáltuk jól fogadni őt természetesen. Hozzánk lányokhoz került velünk egy szobába tehát helyet is csináltunk neki stb.

Először nagyon szégyenlős, csendes és aranyos volt, de aztán pár napon belül kimutatta a foga fehérjét😃

Volt vele egy vitám, aminek a lényege az, hogy ő egész nap szinte telefonálgatott csak de tényleg abból állt a napja ami önmagában engem nem izgatna személyesen annyira, de ugye a mi szobánkban beszélgetett, telefonálgatott és nem igazán volt tekintettel ránk, szobatársaira. Én pont akkor mostam hajat, és mivel figyelembe veszem azt hogy csak addig legyek bent a fürdőbe míg tényleg szükséges hiszen a többieket is hagynám fürödni így a szobánkban szoktam megszárítani a hajam. Nem mindig szárítom meg ez ritkább általában magától hagyom megszáradni de 1-2 hétben egyszer belefér és akkor is csak kb 3 percet vesz igénybe ennyi az egész. A másik lányt eddig ez soha nem zavarta mindig kibírta, hiába telefonált közben. És előtte szóltam is az új lánynak hogy most egy kicsit nem fogod hallani a hívást mert megszárítom a hajam. Erre ő úgy felcsattant hogy “hát g.ci ki kell menni a szobámból telefonálni”. Hiába magyaráztam neki szépen érthetően hogy a házban 1000 hely van ahol lehet telefonálni meg most egy 2-3 percet igazán ki lehet bírni. Amint kiment a szobából azt vettem észre hogy elment az áram és leállt a hajszárítóm, nyilván lekapcsolta az áramot :) Mindenki eldönti maga hogy most ebben a helyzetben kinek adna “igazat” vagy kinek a viselkedését tartja jogosnak, de már ez sem volt egy szép húzás tőle.

Pár nappal később az történt, hogy egyszercsak hűlt helye lett a szobánkból, nem is értettem hol van. Kiderült aztán jóval később, hogy hát ő átköltözött a másik külön szobába amit nem használ senki, mert neki a fiúk mondták hogy nyugodtan menjen át ha szeretne és úgy jó neki. De hogy erről egy szót szóljon nekünk hogy hát figyeljetek én szeretnék átmenni egy külön szobába mert nekem úgy kényelmesebb lenne vagy valami, nem :D Ez se korrekt. Nekem első dolgom lenne gondolkodás nélkül hogy azért csak nem költözök ki szó nélkül a másik két szobatársamtól, mert hát tudjanak már róla azért, ha már szerencsétlenek helyet csináltak ott nekem.

Ahogy telt az idő egyre távolságtartóbb velünk, inkább a fiúkat keresi mindig és velük van. Nem mellesleg neki van amúgy otthon egy barátja. De mostanában láthatóan megváltozott valami mert nagyon nyitottabb lett a fiúk felé. Most a napokban is az egyik fiúnak sírt a barátjával kapcsolatban ő meg szegény próbált rá mondani valamit de láttam rajta hogy nem szívesen játszik vigasztaló lelkitársat. Én pont arra jártam és kellemetlenül éreztem volna magam csak úgy bunkón hallgatni szó nélkül meg bennem volt az indíttatás hogy ilyenkor mindig szeretek mellette állni bárkiről is legyen szó ha így maga alatt van, ez egy alap empátia nálam. Megkérdeztem mi a baj (név), szépen együttérzően. Erre azt a választ kaptam hogy SEMMI! Felemelte rám a hangját és tovább beszélt a fiúhoz. Ez nekem elég rosszul jött mert jó szándék volt bennem és akkor ő meg így áll hozzám. Ezek után nem igazán van kedvem egyáltalán beszélgetni se vele, ami érthető. Pedig a korábbi kis néhány nézelteltérés ellenére is mindig kedves és segítőkész voltam vele, más biztos nem lett volna szerintem, de én igen mert szeretem normálisan kezelni a helyzeteket és ha nem muszáj csaknem szeretnék haragba lenni egyik lakótársammal sem. Ennek hatására sokszor elbeszégettünk szépen, voltunk együtt itt-ott, tehát volt egy jó viszony azért. Szóval én tényleg nem adtam arra okot hogy ilyen bunkó vagy lekezelő legyen velem.

Ezt felhoztam a másik lánynak és kicsit beszélgettünk erről. Mondta hogy vele se úgy beszélget már mostanába, oké ha nem akar mondjuk nagyon beszélgetni erről mindenkivel vagy velem mondjuk pont nem akarja megosztani esetleg akkor is legalább mondaná azt hogy nem szeretne róla beszélni vagy valami de ennél minden jobb lett volna ahogy ő reagált. De eleve az is fura hogy miért nem nekünk lányoknak mesél vagy beszéli meg velünk mert így lenne normális, nem a fiúkkal mikor ők ilyen esetben nem is tudnának nálunk együttérzőbbek és támogatóbbak lenni. Meg hogyha már mostanába hozzánk így áll akkor minket ne érdekeljen. Örül most hogy foglalkozva van vele meg a fiúkkal elvan, pia meg ilyenek. Mert most hogy a barátjával van valami meg hogy azt mondta jól érzi magát így is hogy nem beszélnek, már azóta a fiúk felé nyit nagyon, és minket meg teljesen háttérbe szorított.

Tisztában vagyok vele amúgy hogy van olyan lány aki pl valahogy a fiúkkal jobban kijön mert valahol én is ilyen vagyok, de ez nem az a kategória most amire ezt lehetne mondani. Mert ő nagyon túltolja ezt valamiért, és nem természetesen jön hanem erőlteti.

A másik lánnyal ezt nem tudjuk most hova tenni, igazából annyira nem foglalkoztat csak fura inkább. Nektek mi a véleményetek a lány viselkedéséről, vagy ti mit tennétek?

Mondjuk azt tudni kell hogy mi a többiek 20 év körüliek vagyunk ő meg egyedül csak 17, tehát valószínű ennek is betudható ez a viselkedés, bár nekem pl annyi idősen is sokkal érettebb felfogásom volt.