Mit javasolnátok?

Ha jelentkeztél, csináld végig.

Meglátod jó lesz.

Tanult tehetetlenség, motiváció,-és önbizalomhiány.

Sokan vannak így. Viszont a semmiből semmi nem lesz, a valamiből meg valami. 😉

Én határozottan azt javaslom, hogy vegyél erőt magadon, és járj társaságba - tapasztalatból mondom. Az ilyen lelki megcsúszásokon keresztül lehet faszán rátalálni arra az alattomos, alig észrevehető negatív társadalmi spirálra, aminek az alján a teljes elszigetelődés áll.

Ne értsd félre, nem azt mondom, hogy káros dolog az, ha valaki egyedül akar lenni egy ideig. Csak azt akarom mondani, hogy van veszélye. Van egy szoc. munkás haverom, aki sokat dolgozott csöves szállókon. Ő mondta nekem, hogy az összes csövesben egyetlen közös pont van: elszigeteltek, magányosak voltak, ennyi.

Én is nagyon gyakran érzek hasonlót szóval tudom miről beszélsz.

Ne mondd le a programot még véletlenül se. Erőltesd meg magad és menj el mert egy idő után bezárkózol és nagyon nehéz lesz belőle kimászni.

"Általában sokat járok társaságba,csak mostanában van ez."

Tökéletesen érthető, csak ahogy írtam korábban: de ne engedd elharapózni.

Én tavaly csúsztam bele egy elég kemény pánik/depressziós időszakba, és szabályosan idegesítettek az emberek, amikor a haverjaim meghívtak valahová, irritált, ki akartam bújni.

Aztán volt egy eset, amikor egy legénybúcsú miatt nálam aludtak a haverjaim, az egyikük két kisgyerekkel. Már előtte két napig azt vártam, csak legyek túl rajta, és közben is legszívesebben elszadaladtam volna valahová.

Aztán egy idő után átbillent valami; felengedtem és hosszú idő után önfeledten jól éreztem magam. Majd azt vettem észre, hogy a következő három-négy nap teljesen stabilizálódott a hangulatom. Akkor esett le, hogy itt már nem egyértelmű, hogy mi a tyúk és mi a tojás. Szóval én onnantól direkt jártam társaságba akkor is, ha a hátam közepére hiányzott, mert még akkor is jobb kedvem volt másnap, ha amúgy a társaságban nem is éreztem magam komfortosan.