Az ember miért akar mindent tönkretenni? Olyan gyönyörű lenne a világ mindennel együtt, ha az ember nem tenne tönkre mindent...

Az ember mindent tönkre akar tenni. A környezetét, más emberek életét, más érző lények életét, a vicc az egészben, hogy még a saját munkáját és saját magát is. Aztán kihúzzuk magunkat, hogy mi vagyunk az evolúciós ranglétra teteje és minden hozzánk képest a béka popója alatt van. Pedig szerintem egy darab kő, egy fűszál és megannyi más is sokkal bölcsebb nálunk és tanulhatnánk tőlük is. A fűszálat naponta megtapossuk mégsem ellenkezik, nem lázong, nem akarja ugyanezt tenni velünk is. A kő törik, aprózódik, mállik, az ember kifaragja stb. Mégsem ellenkezik, nem gyűlöl, nem haragszik.

Az ember pusztítja, rongálja a természetet, nem érdekli más lények szenvedése, csak a maga egója a fontos neki. Tesz rá nagy ívben, hogy ha mindent kipusztít maga körül, az neki is végzetes lehet... A vágyainkat hajszoljuk, teszünk rá, hogy maguknak és másoknak is árt. Az ember saját magát is pusztítja mindenféle ok nélkül. A terroristák Nyugat-Ázsiában, a Közel-Keleten és Afrikában sem a "hitük miatt robbantgatnak", mert a Korán sehol nem ír elő ilyet, sőt, a dzsihad alapvetően a hit VÉDELME, konkrétan azt írja a Korán, hogy csak akkor szabad a környező országok felé erőszakkal fordulni, ha ők indítanak támadást felénk (Korán 190-191). Minden gyilkosság önzőségből, gőgből, haragból fakad, legyen állat vagy ember meggyilkolása. Az embernek az ember miatt kell félnie, ha mondjuk el akar menni mondjuk Ukrajnába, Irakba vagy a Sínai-félszigetre (én most fogok oda menni, legalábbis, ha minden úgy megy, ahogy annak menni kell). Nem túrázhatsz át Egyiptomból Izraelbe vagy fordítva, mert a másik ember egy nyamvadt csatornáért odatette a taposóaknákat, csak elfelejtette felszedni... Németországban a mai napig vannak olyan épületek, ahol látszódnak a világháborúk nyomai. Nem mehetsz el csak úgy Afrikába pihenni egyet, mert félned kell a másik embertől. Európában konkrétan társadalmi osztályokat és népeket gyilkolásztak szabadon kb. minden országban, a fényűző amerikai álom meg azért nem tett semmit, mert ők is hasonlót csináltak a feketékkel, az ázsiaiakkal, meg az indiánokkal. Most meg, hogy milyen barbár... MI TETTÜK! MI, EZ A NYOMORULT EMBERISÉG! Az utcára sem azért veszélyes egyes helyeken éjszaka kimenni, mert jönnek a szellemek, hanem mert félni kell a többi embertől, akik közül egyesek szintén más emberek miatt kerültek olyan helyzetbe, amilyenbe. Lehet, hogy a Föld önvédelme volt egy kicsit ez a járvány...

Már az ókori bölcsek megírták, hogy az ember eredetileg jó volt, csak hát mégsem... Lásd: a bűnbeesés történetek, Szophoklész: Antigonében az emberhimnusz, ami magába foglalja egyes görög hedonisták véleményét (mindig azt a következtetést vonja le, hogy az ember a legtökéletesebb dolog), majd aztán Szophoklész rácáfol az összes benne szereplő állításra amúgy teljesen elképzelhető példákkal. Pedig ők még nem látták a csodálatos modern kort, amire annyira büszkék vagyunk.

Az ember bármennyire is agyilag fejlődött, valódi értelem és lélek terén egy kicsit sem és még az állatnál is rosszabb néha. Ameddig kivágtunk három fát, hogy viskót tákoljunk és botokkal harcoltunk, addig ez a mentalitás nem volt gond. De most, hogy egy nap kiirtunk egy negyed kontinensnyi erdőt és hidrogén-, meg atombombákkal akarunk egymás törzsei ellen harcolni, már kissé baljósabb és kicsit nagyobb aggodalomra ad okot, hogy még mindig itt tartunk ilyen technológia mellett. Miért az ókori, meg középkori filozófia áll a mai napig? Mert természetünkben az őskor óta semmit sem változtunk.