A nők tényleg egyre jobban félnek az elkötelezettségtől?

Magyarországon a statisztika szerint a párok 2-3 éven belül elválnak.

Ennyi idő kell a nőknek, hogy találjanak egy tehetősebbet.

Az ilyen "csúnya rossz nők" kérdéseknél el szoktátok felejteni hogy egy kapcsolatban/ házasságban nem csak a nő van, hogy addig eljutnak/ nem jutnak el arról mindkét fél tehet, nem beszélve arról hogy mindketten folyamatosan alakítják is a kettejük közti viszonyt.

Valljuk be, ha valaki mellett olyan szinten elköteleződsz hogy házasság lesz, majd aztán a gyerek, az iszonyú kiszolgáltatottság. Hány olyan valós történet van, hogy a pocakjában a babával hagyják ott a nőt, vagy amikor pici a gyerek, nehéz az élet és rájön a férfi hogy ezt nem akarja.

Ha valaki mellett maximálisan elköteleződsz, benne maximálisan megbízol. Erre pedig alkalmas embert találni (legyél bármilyen nemű) iszonyú nehéz.

Nem az van hogy nem akarunk elköteleződni. Csak olyannal köteleződünk el, akivel tényleg meg szeretnénk osztani az életünket. Manapság már nem elég hogy "jó ember a józsi, ad haza pénzt, csak 2 naponta jár el kocsmázni és nem ver, csak néha megpofoz". Társat akarunk. Nőttek az elvárások. És ez a sztereotípiákkal ellentétben nem egy nagyfarkú, pénzes, kigyúrt chadet jelent. Inkább úgy mondom, a valódi emberi értékeket jelentő elvárások nőttek.

Az én párom például kitartott mellettem míg 2 évig depresszióban szenvedtem, híztam 20 kilót, és hónapokig egy mosoly nem volt az arcomon. Hajlandó megbeszélni, a dolgokat, kifejezi normálisan az érzéseit, cserébe megengedi ugyanezt nekem is. Nem egy lovag. Nem nyalja ki a sheggem és nem papucskodik. De tudom hogy mindig ott van nekem, mindig számíthatunk egymásra, bármit megoszthatok vele és cserébe ugyanezt kapja.

Vannak még hasonló kapcsolatok. De nem mindenki ilyen, szerencsés. Igenis csak amellett köteleződj el (legyél nő vagy férfi, mindegy), akivel tényleg szebbé teszitek egymás életét, és aki tényleg érdemes, a bizalmadra.

"Nem veszik fel a férjük vezetéknevét házasságkor, a jeggyűrűt nem hordják."

Ezek csak külsőségek és bizony 20-30-40 éve is elég sok nő nem vette fel a férje nevét vagy nem hordott jeggyűrűt. Sőt, szinte a legtöbb hosszú ideje házas (30-40+ év) ismerősöm sem hord jeggyűrűt.

Amikről te írsz, azok külsőségek, semmit sem jelentenek.

Nem vettem fel a férjem nevét, mert szeretem a sajátomat és amit képvisel és nem hordom a jegygyűrűmet, mert félek, hogy elhagyom, illetve a munkámban is sokszor zavarna. Elárulok még valamit: a férjem sem vette fel az én nevemet és nem is hordja a gyűrűjét. (Igaz, a váláson egyikünk se gondolkodik, hülye lennék elengedni olyan férfit, mint amilyen a párom.)

28/N

Sok eljegyzett nő ismerősöm nem hordja a jeggyűrűt, mert kényelmetlen számára, sosem hordott ékszereket. De amint valaki megkörnyékezi, megmondja, hogy "ne haragudj, eljegyeztek/férjnél vagyok"

Aztán az incelek erre ráizgulnak, hogy akkor miért nem hordja.