Online tér fogságba ejtett, mennyire gáz ez?
Sziasztok!
minap ráeszméltem valamire, felkeltem és beugrótt hogy tulajdonképpen 17 évesen az életem 99% az online térben élem és mennyire 1 nyomorult vagyok!
szóval 17 éves fiú vagyok, életem hatalmas része az online tér körül forog mert tulajdonképpen nem csinálok mást!
youtube, néha tiktok, játékok, sorozatok! ráeszméltem és teljesen úgy érzem hogy az online tér fogságába estem mert a valóságba soha nem voltam jó a barátkozásban és mindig féltem, az online tér meg "megvéd" tudom hogy sokak számára az lesz a válasz hogy "generációs hulladék" (amúgy ezt már megkaptam párszor, na mindegy) szóval már attól rosszul érzem magam ha emberek közé kell mennem! mindig azt érzem az emberek közt hogy lenéznek/kinéznek, mindenki azon gondolkozik hogy mekkora lúzer ronda stb... vagyok! tehát hogy minden embernek ránézés alapján rossz véleménye van rólam (amibe van valami szerintem, igazuk van!) és jó megszoktam hogy így élek egyedül (se barátom se barátnőm se senkim lényegébe) a boldogságom 95% az online tér adja (sorozatok, játékok, előadások amiket meghallgatok) szóval amik felejtetik az életem velem, és ráeszméltem hogy tulajdonképpen szeretem e az életem? végig gondoltam a jövőm hogy milyen lesz és arra jutottam hogy borzalmas! ha már most az életem minden boldogsága 1 rohadt online térben akkor a jövőm milyen lesz? és ezek mellett persze van még 1-2 dolog!
szóval lényegébe nemcsak magam de az életemet se szeretem és mindenem az online térben van! belegondoltam hogy mikor voltam utoljára igazán boldog az elmúlt napokban? a válasz mikor aludtam és minden gondom álmomba elszállt! szóval mikor alszok és mikor az onlnie térbe menekülök akkor vagyok 1 kicsit boldog! egyszerűen rabnak érzem magam (ami az én hibám) de ha ezek után egyre kevésbé fogja tudni elterelni a figyelmem az online tér, akkor a boldogságom lecsökken ennyire komolyan?
tudom hogy hülye vagyok és hülye kérdés de mennyire gáz hogy az életem alap pillére az online térben van?
érdemes e élnem így?
bónuszba megemlítem hogy az egyik kedvenc zenészem is írt erről, és szomorúan hallgatom hogy ez igaz rám!
"Többet ki sem mozdulok a saját szobámból
Ez a bunkerem, ide bebetonozom magam
És csak tűnődöm azon, milyen vastag a falam -
Ide nem törhet be senki, ez az egyetlen hely
A repülők elől ide menekülök el
Csak itt lehetek igazán biztonságban
Ahol a magány az egyetlen cinkostársam
De mai gyerek vagyok, már egy monitoron követem a dolgokat
Egy kattintásomra a fél világ szót fogad
Nem is kell más, csak egy kábel a falból
A bájtok meg folynak, mint a víz a csapból
Na látod: nincsenek szabályok
A gúgliban találok, szerelmet, barátot
Nem lesznek kudarcok, csalódások
A két kezemmel fojtom meg a valóságot
Kiakaszt a közöny, az unalom megöl
Miért futok el folyton az életem elöl?
Mikor fel sem állhatok, le sem szállhatok
De mégis csak keresem a vészkijáratot.
Monoton állapot, a szemek leragadnak
Mindent letagadnak, hazudok magamnak.
Fel sem állhatok, le sem szállhatok
Hol találom meg azt a vészkijáratot?"
Azért én nem hiszem, hogy 99%-át tenné ki ez a napodnak, legalábbis bízom benne, hogy tanóra alatt nem a telefonodon játszol. ;-) Ha igen, akkor ezzel nagyon gyorsan hagyj fel, ugyanis tetszik vagy sem, most alapozod meg a jövődet.
A másik dolog: elég kisarkított dolog ez az "online tér". (Meg a "számítógépezés", "telefonozás", stb. fogalmak.) Ez kb. olyasmit sugall, mintha ezek valamilyen egyetlen dologra használatos céleszközök lennének. Közben meg nagyon nem. Mondjuk ha megnézel egy filmet tévében, és megnézel egyet pl. ugyanazon csatorna online adásában, akkor van valami érdemi különbség? Nincs. Az egyikre mégis ráfogjuk, hogy hát az online tér, meg "számítógépezés". Ezért tök értelmetlen így kategorizálni, mert az "online tér", meg a "számítógépezés" jelenthet rengeteg dolgot, játékot, tanulást, filmnézést, rádióhallgatást, másokkal való kommunikációt, meg még egy halom egyéb dolgot. A kérdés inkább az, hogy valamit azért csinálsz-e, mert szereted csinálni, vagy amolyan pótcselekvésként, vagy addikcióként? És ezen a téren is tök mindegy, hogy most számítógép, vagy nem az. Ha az ember minden nap 16 órát dolgozik, és úgy rúgdossák ki a munkahelyéről, azzal ugyanúgy leépíti az életét, mint ha napi 16 órát Tiktok videókat nézne. Mondjuk azért abban van különbség, hogy az egyikkel legalább pénzt keresel, de ugyanúgy szétrombolja a magánéletet. A lényeg az, hogy teljes-e az életed, és hogy azért csinálod-e, mert szereted csinálni, vagy csak pótcselekvésként? Csak egy példa: én ha végigveszem a tegnapi napomat, 8 órát használtam a számítógépet a munkahelyemen, aztán hazaértem, letusoltam, ettem, online sakkoztam kb. egy órát, Youtube-on megnéztem egy szakmai videót, tévéztem kicsit (Mindig TV Go), aztán meg barátnőmmel, akivel távkapcsolatban vagyunk, videochateltem kb. 2 órán át. Akárhogy is nézem, nem tudom erre azt mondani, hogy negatív lenne az életemre nézve.
Ha viszont csak pótcselekvésként csinálod, akkor tényleg nem túl hasznos. Viszont emögött legtöbbször más okok vannak, és nem az a megoldás, hogy eldugod a telefonodat, meg csípőfogóval elvágod a netkábelt, hanem az, hogy megpróbálod a valódi okokat feltárni, és orvosolni. Mert 99%, hogy valami komolyabb ok állhat a háttérben.
Ugyan már, ez nem csak mostanában volt így, 27 vagyok de régen is sokat játszottam stb, az a lényeg, hogy ne egyedül csináld, hanem legyenek partnerek, akiket a való életben is ismersz, és alkalom adtán a való életben is tudtok találkozni és egyéb programot csinálni.
A kinézetedért pedig tudszt tenni, sport, öltözködés stb.
Ez gáz!!!!! 1000… dolog van amit szívesebben csinálnék mint nyomkorom a telefont.
Nekem van olyan napon hogy hozza sem nyúlok a telefonhoz a wi-fi sincs bekapcsolva rajta. Az átlag időtartam kb 1-óra… és ha van párom akkor sem változik. Ufff
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!