Nekem kellene írni ezek után vagy hagyjam?

Kötülbelül 2 hónappal ezelőtt levelezésbe kezdtem egy volt, közel 10 éve nem látott középiskolai tanárommal. Tulajdonképp én kerestem fel egy kérés kapcsán, amit most nem részleteznék, nehogy valaki felsimerje(n).

A magam részéről ezzel le is zártam volna a beszélgetést, miután átküldte azt a bizonyos, számomra fontos dolgot, de tovább érdeklődött felőlem, folyton kérdezett, vitte tovább a párbeszédet, felajánlotta, hogy tegezzem...aztán a szerteágazó témákra hivatkozva egy személyes találkozót javasolt. Én boldogan beleegyeztem, viszont beülés helyett egy normafai sétát ajánlottam, direkt közel a lakóhelyéhez, ne kelljen sokat utaznia miattam, igyekeztem tekintettel lenni rá is, 49-53 évesen még annyira nem öreg, de akkoris. ( könnyebb levezetni a kezdeti zavart, meg egyébként ő is meg én is szeretjük a természetet )

Innen jön az, amit még mindig nem értek és eléggé rosszulesik, ha felelevenítem, mert teljesen úgy éreztem, minta púp lettem volna a hátán, holott nem is én kezdemènyeztem a találkozást:

A megbeszélt időpont előtt 10 perccel érkeztem. Ő sehol nem volt. Az időpont után 1-2 perccel láttam viszonyalg messziről egy ismerős figurát közeledni, nem voltam biztos benne, amíg közelebb nem jött...én mosolyogva megindultam felé, én köszöntem neki elsőként...aztán semmi " hogy vagy?, de megöregedtél/megváltoztál/megnőttél" a részéről, csak annyit jegyzett meg, hogy élőben nem is olyan könnyű tegezni, majd elmutogatta, merre fogunk menni. Utána kedves volt, megbeszéltük ki, mit csinál, mivel foglalkozik, mert mondjuk megkérdeztem, de mind1...majd egyszercsak jött egy pár velünk szembe, az egyik az ő volt osztálytársnője volt. A nő a nyakába ugrott, nekem be kellett mutatkozni nekik és félre kellett állni, amíg megbeszélték a külföldi utazós programjukat...ilyen kellemetlenül rég nem éreztem magam. Szerintem, vártam vagy 5 percet, mire befejezték. Nincs baj, ha szembe jön a barát, csak ha valaki mással van programom, akkor mondjuk annyit mondani, hogy majd telefonon megbeszéljük...lehet, csak nekem esett rosszul, mert ilyen buta vagyok. Végülis egy központi ember, azt hittem, lévén, hogy nincs párja, sem gyermeke, esetleg még magányos is lehet.

Vallással/világnézettel kapcsolatban is szó került mindenről...majd csörgött a telefonja, felvette és videóbeszélgetésben volt a barájával 2-3 percig...én meg voltam rá annyi tekintettel, hogy kikapcsoltam az enyémet, mert tiszteltem ennyire és örültem, hogy egy évtized után láthatom.

A gyógynövényes hobbijáról kérdeztem, az enyém szerintem nem érdekelte...de szívesen hallgattam...nagyon nagy tudású ember...igaz, nem kínált meg, megmosolyogtam, ahogy neki esett a csipkefa bokor termésének..egy kiegyensúlyozott, gondtalan ember..."irígylésre" méltó ez a békés, belső állapot, nem kell foglalkoznia senkivel, önmaga lehet.

Nem értettem, miért javasolt ekkora, inkább túrázós útvonalat, ha ennyire áldozatos volt neki valami szerencsétlen volt diákjával találkozni...más nézeteim voltak egy egy téma kapcsán és szerintem zavartam, meg nem is értette a mondandóm.

Aztán ránkesteledett, így is a sötétben kószáltunk ki a busz felé...folytattunk egy témával...aztán mondta, hogy nemosokára leszáll...de tovább folytatta a monológot, majd a szokásos puszi/puszi, szia-szia, újra boldog karácsonyt kívánt és ennyi...én, mire szóhoz jutottam, bár lemenőben volt a busz lépcsőjéről..annyit próbáltam mondani, hogy örültem, hogy beszéltünk..

Azt reméltem, annyit talán kaphattam volna tőle, hogy " minden jót, köszönöm a kirándulást, örültem, hogy láttalak, további sikereket az életben "...vagy valami ilyen...10 éve nem láttam, viszonylag jó kapcsolatban voltunk a sulis évek alatt, mielőtt pályát váltott és leadott minket egy másik tanárnak.

Levelet sem kaptam tőle azóta sem, hogy nem tudom, jó volt egyet levegőzni, örült, hogy beszéltünk, minden jót...nyilván, soha nem fogom látni újra ezértis valami rendes, normális elköszönéssel jobban éreztem volna magam belül.

Biztos túlérzékeny vagyok, de ez tényleg nem esett jól...

Gondoltam, hogy írok neki én, de inkább nem...még a végén félreértené, kell hogy legyen egy kis tartás bennem 26 évesen.

Vagy tegyek meg ennyit, legalább a magam érdekében? :(

Előre is köszönöm!