Mit tegyek, ha nem érzem magam felnőttnek és ilyenkor mindig kellemetlen társaságban lennem?
Huszonéves "férfiként" 168 cm vagyok 54 kilóval, 1 évet kondiztam hátha attól jobb lesz, de csak fogytam inkább úgyhogy feladtam a tömegnövelést. Ráadásul több alapbetegségem is van ami miatt már a nehéz súly emelése is már tiltott nekem.
De a testtömeg csak egy a sok probléma közül.
Szinte mindenki magasabb nálam, természetesen barátnőm sincs, a lányok levegőnek néznek (mindig megfagy a hangulat ha megszólalok) talán azért is mert nagyon mutál a hangom és beszédhibás is vagyok.
Az a helyzet, hogy óriási énképzavarom van és magamat se tartom az előbbiek miatt felnőttnek.
Társaságban úgy viselkedem mint egy gyerek. Idegesen vakarom magam, idiótán bólogatok és a nagy trécselésekbe egyáltalán nem tudok belefolyni, max ostoba igenléseket tudok kinyögni meg kényszeres bazsalygást. Természetesen bulizni sem járok (mozgásom is iszonyat infantilis), főleg, hogy barátaim sincsenek.
Céges csapatépítőn is marha kellemetlen volt a többiekkel együtt kooperálni, mert kívülállónak éreztem magam, mintha egy gyereket beengedtek volna a felnőttek közé.
Szinte ordít a viselkedésbeli különbség köztem és más (akár fiatalabb) felnőtt között. Jövőre leszek 31 és azt érzem, hogy egy selejt vagyok a felnőttek világában. A helyzeten az még jobban ront, hogy marha kevés a fizum és/így a karrierbeli respektem is egy nagy 0.
Mit kellene tennem szerintetek?
Diagnózis: nem vagy Chad.
Megoldás, terápiás terv: nem igazán létezik.
Sajnálom. Együttérzek veled.
Kérdező nem valószínű, hogy gond lenne Veled, ne stresszelj ezen..maximum akkor az nem a Te közeged, hogyha Te nem érzed jól magad azon emberek között..de közel sem biztos, hogy a többiek "furcsálnak" Téged, lehet egyáltalán nem, csak mivel Te ezt gondolod magadról, azt hiszed mások is. Vannak csendesebb emberek. Én is inkább ilyen vagyok, ilyen voltam mindig társaságban. Soha nem tapasztaltam, hogy bárki rosszallotta volna ezt, sőt..és én sem gondoltam rosszakat magamról, egyszerűen nem igazán az én stílusom "sztorizni" társaságban, ez van..de ellenben nagyon szívesen hallgatom, aki beszél. Szerintem ez természetes, ne parázz ezeken. De mondom, ha meg annyira éreztetik Veled esetleg, hogy "ajj meg ijj de gáz" stb., akkor azért az érdekes, miért teszik..ép eszű emberek elfogadják egymást és tisztelik legalább egy alap szinten, de minimum nem nézik ki..ne magadat értékeld le..plusz mindenki ezen a földkeregségen tud bármilyen skill-jén javítani, ha akar, én is, Te is..ha akár a kommunikációd nem tartod annyira maximumnak, akkor vannak ilyen képzések is, ahol más emberek is ugyanezért vannak ott, ez megint tök normális..sajnos itthon több dolog kapcsán jellemző, hogy "kinézik" a másikat, direkt..ami külföldön nincs..ilyen pl. az életkor is..itthon egy 40+ -ossal már esetenként éreztetik, hogy "hé öreg, te már idős vagy, ne pattogj..", míg pl. németben 50+ -osan sincs ez meg egyáltalán..én is még amúgy csak 30+ -os vagyok, mástól hallottam ezt.
Szóval no para, hajrá, és ne feledd, amiken agyalsz, gondolkodsz, azokat a dolgokat erősíted..ha negatív dolgokat gondolsz magadról, akkor azokat is erősíted, ha pozitív dolgokat, akkor azokat! ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!