30 felettiek és 40-es, 50-es, 60-as korosztály! (Már akinek nem szerencsésebben alakult az élete...) Ti is sajnáljátok a 16 és 30 év közötti korosztályt, akik esetleg hosszabban tartó krízishelyzetben rekedtek valamilyen oknál fogva?

Nem állok kapcsolatban nálam fiatalabbakkal, ha így belegondolok, nincs az ismeretségi körömben, max 2 évvel fiatalabb. Unokatestvérem ugyan van, aki 17 évvel fiatalabb, de nem nagyon tartjuk a kapcsolatot.

Úgyhogy nem ismerek krízis helyzetben lévő fiatalokat sem. Random idegenek nem hatnak meg, persze, ha olvasok vmi tragikus hírt, elfog egy pici sajnálat, de ez korfüggetlen. 32

Mi a kérdés célja igazából?

A fiatalok többsége nem valamilyen krízishelyzet miatt iszik meg cigizik, hanem főleg kulturális és környezeti hatások miatt. Fiatalon teljesen elfogadott program a "megyünk inni" és teljesen elfogadott időtöltés "lemegyünk elszívi egy cigit". Sajnos, sokaknál idősebb korban is.

Én fiatalon dohányoztam (10 évig), néha-néha ittam is, egy-egy spanglit is elszívtam a haverokkal. Én megértem őket, de az ilyen embereken nem lehet segíteni. Ha akarják, akkor majd leteszik a piát, ha nem akarják, akkor nem.

Én már 4 éve abszolút nem dohányzom, soha, semmilyen körülmények között, inni szintén nem szoktam, legfeljebb évente 2-3 alkalommal, akkor is csak azért, mert kapok ajándékba valamilyen piát, és azért mégsem akarom kiönteni. Most is ott áll a konyhában egy üveg márkás sör, másfél hónapja... ja, meg szilveszterkor iszok két pohár pezsgőt.

De sem azért szoktam le a cigiről meg a piáról, mert valaki segített, hanem mert le akartam, ennyi.

Segíteni max az alkoholistán lehet, de ahhoz meg szakember kell. Egy átlagos függőnek legfeljebb tippeket adhatsz, meg nyomhatod neki a rizsát a függőségek káros hatásairől, hátha van értelme.

Egyébként én egyetemen dolgozok, bent vagyok egyetemi és koleszos csoportokban is. Az egyetemi koleszokban jellemzően nagy a csóróság, megy a vifon levessel való dílerkedés, a "ketchupot cserélek mustárra 1:1 arányban PM me" jellegű dolgok, és a háromnapos maradék kaják elfogyasztása. Szóval nagy a csóróság, de azért valamilyen furcsa módon cigire mindig van pénz, meg hetente 1-2x-i piálásra is, ahol nem ritkán elmegy 5-10 ezer forint.

És ezek a csóróbbak. A nem annyira csóróbbak ki tudja honnan vett Nike meg hasonló cipőket árulnak 30-40 ezrekért, sőt, a múltkor egy Balenciaga pólót láttam, 90 ezerért adta el valaki...

Természetesen sajnálom őket, de ez nem életkorfüggő. A 30+osakat is sajnálom, akik tartósan rossz helyzetben vannak.

Viszont segíteni csak annak lehet, aki hagyja, hogy segítsenek neki.

Üdv: egy segítő szakmában dolgozó :)

Ugyebár aki idejön gyk-ra, vagy egyházi intézménybe, vagy igazából bárhova egyáltalán elmegy, az önmagában mutatja, hogy van benne motiváció (még ha esetleg sajnos csak ideiglenesen is). AKAR valamit kezdeni a helyzetével.

Fiatalabb koromban sokszor próbáltam unszolni barátokat (több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel), hogy nem jó, ahogy csinálják a dolgokat. Káros. Miért nem teszik másként? Segítek is, ha úgy van! De persze semmi hatás.

Azóta már rég rájöttem, nem érdemes ezzel foglalkozni, csak én fogom sz@rul érezni magam, vagyis öngólt lövök.

Ha valaki felkeres, hogy segítségre van szüksége, akkor állok rendelkezésre. Máshogy nem is tud ez működni. Örülök, hogy Te is olyan ember vagy, akire lehet számítani :) Jó látni, hogy azért vannak még ilyen emberek a világban.

Nézd, ez nem életkor kérdése, krízishelyzet beüthet bármennyi idősen, bármely generációban.

20 meg 50 meg 500 éve is voltak függők meg lecsúszott emberek.

A dohányzás statisztika pl javult, a nagyszüleim még mindkét oldalon javában dohányoztak várandósan is, a szüleim viszont már nem.

Maga a szerhasználat egyidős az emberiséggel, és nem válik ám olyan élesen el a gyógyszerészettől. Az utcán megszerezhető cuccok nagy része ott van a patika polcain is, a nagymamáink éjjeli szekrényében, az orvos felírja gyerekeknek is...

Maga a szer nem a probléma, egy stabil, jó mentális és fizikai egészségnek örvendő ember nem fogja magát rendszeresen mindenfélével kiütni.

Az addikció tünet, amikor ezek már tényleg az önrombolásról szólnak, akkor általában az élethelyzetet, egészségügyi dolgokat kell megoldani.

Én is dohányoztam 10 évet, tudod miért? Nem azért mert menőnek éreztem, hanem mert melóban így kaptam 5 perc csendet és nyugalmat. Ha a nemdohányost is kiengedték volna, nem gyújtottam volna rá.

15-16 óra után úgy döntöttem a cigivel legalább leülhetek.

A cigaretta nem tudatmódosító,az emberek általában az étkezéshez hasonló pozitìv visszacsatolást kapnak még belőle.

Aki viszont az alkohol vagy az egyéb tudatmódosító szerekre van ráállva, az általában azért teszi mert számára a normál tudatállapot elviselhetetlen.

Lehet ez pl valami orvosi probléma az, amire nem kapnak megfelelő kezelést. Pl krónikus fájdalom, depresszió, ahdh, autizmus elnyomására.

Ha az ember egyszer függő, akkor meg pláne nem írnak neki fel semmit, mert ilyen zéró toleranciás nézetek vannak, így ezek az emberek méginkább ki vannak téve a kockázatoknak.

A probléma igazi megoldása egy egészségügyi és jogi reform lenne, de ez egyenlőre a vezetésnek nem érdeke, így max annyit lehet tenni, hogy a kockázatokat csökkentsük.

A nagyobb kezdeményezések, pl tűcsere program, stb persze ismertek, de ha már kérdezted, a tinijeidnél is van ám ilyen.

Ha már kísérelteznének az alkoholall, akkor megfelelő óvintézkedések mellett tegyék. Pl nem engeded csak úgy random dolgokat összeinni, hanem ha már innának, számon tartod, hogy mit, hol és mennyit, és ha kell, te vagy a józan sofőr aki érte megy.

Ha bízhat benned, és szól ha baj van, nem kell titkolódznia, a veszély nagy része kiküszöbölhető.

A probléma itt az szokott lenni, ha hazudoznia kell, benned nem bízhat ezért olyanokban bízik akikben nem kéne...

33/N