Milyen érzés amikor mindenki más bulizik, viszont nektek tanulnotok kell?

Nekem annak idején nagyon rossz volt, mert nem értettem, ők hogy csinálják, hogy van idejük bulizni, mikor én minden időmben csak tanultam. Hol találtak erre fél napokat?

Aztán mikor beindult az ún. karrierem, még rosszabb érzés volt, mert nem értettem, hogy ők, akik éjjel-nappal buliztak és épphogy kettessel, pár év csúszással hozták össze a diplomát, hogyan érték el, hogy nálam, a rendes tanulónál hamarabb indultak el felfelé a szamárlétrán, már a húszas éveik végén felépítették jó pozícióban voltak és felépítették a kellő egzisztenciát. Aztán pár év múlva rájöttem: a diploma csak egy papír, amit senki sem néz, ha az megvan, akkor a kapcsolatok számítanak, nem a tudás. Kapcsolatok terén pedig ők igen jók voltak, én meg hülye voltam, hogy az egyetemen tanulni is akartam. Az nem azért van.

Aztán később irigyek lettek rám... :P

Többet keresek mint ők

Ezzel már akkor meg kellett volna barátkoznod, mikor jelentkeztél az adott képzésre. Én akkortájt törődtem bele, hogy a következő x év nehéz lesz és ha jut is időm dolgokra, az a megkönnyebbülés inkább érjen meglepetésként, mert ha számítok is rá, akkor el fogom pazarolni az időt és mégtovább kell itt rohadnom.

Az embernek tudatosítani kell magában, hogy nem élhet úgy, mint az átlag, ha nem akar olyan életet, mint az átlag.

Nekem fordítva szokott lenni. Én végzek leghamarabb a vizsgáimmal, és nincs kivel menni ide-oda.

Minden barátom egyetemre ment. Az én képzésem 3 éves, nem csúszok, szóval mindenkinél hamarabb fogok végezni is.

Ha néha elő is fordult hogy tanulás miatt kimaradtam valamiből nem sajnáltam, mert tudtam, hogy már csak ez a pár nap/hét és lesz egy szabad hónapom bármire. Meg ismerem magamat és a tanulási görbémet. Meg nem zavar, ha kimaradok egy-egy ilyenből, egyrészt erre szinte bármikor van lehetőség, másrészt nem minden típusú bulit szeretek. Plusz élvezem azt amit tanulok, sőt, magát a tanulást is. Van, hogy szívesebben tanulok, mint bulizok/lazítok.

Ezen kívül megtaláltam az egyensúlyt, helyén tudom kezelni az egyetemet (azaz élek szociális életet is és kihasználom az egyetem adta lehetőségeket pl a kolit, meg szakmai lehetőségeket, hogy ne legyek friss diplomásan még mindig pályakezdő)