Miről szoktatok beszélgetni?

Akvarisztika, kígyók, benti macskák, true crime, történelem, politika

Ami érdekel másokat is, olyan nincs. Általában amikről beszélgetnek a környezetemben az a gyerek téma és a főzés. Egyetemre is járok levelezőn, ott is csak a gyerek témát nyomatják. Akinek nincs, nem tud hozzászólni semmit az ovis témákhoz, taknyozáshoz, fosáshoz az csak les ki a fejéből. Ki van közösítve. A női oktatók is kitérnek az oktatás alatt a gyerekükre. Nem kapcsolódik a témához, de mégis felhozzák. A főzésről is nem tudom mit kell fél napokat beszélni. Mindenki eszik. Mindenki főz. Alapvető dolog. Egy sima húslevest is ki tudnak tárgyalni egész nap, mintha mérnöki diploma kéne az elkészítéséhez.

Jó lenne még a meglévő 300-fához még 100-at venni hogy 20-év múlva legyen egy kis erdőnk .

Jó lenne a nyúlállományt szaporítani , a szomszédnak kellene 50-tojás mennyit tudunk adni neki .

Megyek is megnézzem mennyit tojtak ma .

A szakterületem. Olyasmivel foglalkozom, ami nagyjából a a biológia és a mesterséges intelligencia szerelemgyereke. Az emberek valamiért órákat tudnak pörögni ezen a témán (mindkettőn külön-külön is) és ha megtudják, hogy ilyen területen kutatok, akkor szakmázni fogunk, akár terveztem, akár nem. Aztán valahogy mindig eljutunk a világuralomig. Lassan csinálnom kellene egy BINGO-t.

De kutyákról is a végtelenségig tudunk beszélni, az ismeretségi körben mindenkinek van állata. Kicsit az is olyan fárasztó tud lenni, mint a gyerektéma. Cuki-cuki, de hamar kimerül. És mindenféle true crime/horror/thriller borzalomról is, mert imádom a mainstream borzongást.

Amúgy nyitott vagyok másra is, nem zavar ha nem értek hozzá, elég ha vannak gondolataink a témában, ami mentén elindulhatunk. Lyukat nem szeretek beszélni másokba, de nem zavar, ha fordítva ők igen.

Két dologról nem lehet velem beszélni, a gyerekek és az, amikor másokon csámcsogunk órákig. Olyankor látványosan unatkozni kezdek és akkor valaki észreveszi magát. Az igazság az, hogy általánosságban konkrét emberekről nem szeretek beszélni. Valahogy leszarom, mi van velük és mit csináltak. Vannak ilyen sznob nagyzolós beszélgetések is, amikbe néha belecsöppenek. Mikor pár ember csak azért ül össze beszélgetni, hogy elmesélje, hogy ő vagy a hozzátartozói épp mi miatt ügyesbügyes, szépséges és okos emberek, igazi díjnyertes példányok. És nem történik reflexió egymásra, csak odaöntik a magukét és a verbális önkielégítés után boldogan távoznak. Még nem sikerült megértenem, hogy ebben mi a jó minden egyes résztvevőnek, de úgy tűnik, hogy élvezik.