Miért nem kedvel engem ez a srác?

Szóval, apám baráti köre elég nagy (olyan 6-7 fő a haver +ugye az ő családjaik). Néha össze szoktunk jönni valakinél kicsit iszogatni és sütögetni vagy kimegyünk kenpingezni, mikor hogy. Én nem mindig voltam ilyen társasági lény, sokszor teher volt ez nekem, mert nagyon zárkózott voltam. Ezen változtattam az utóbbi fél évben, és most jobban is kedvelem magam. Próbálok nyitni, haverkodni ebben a baráti körben és egész jól is megy, szinte mindenkivel beszélőviszonyba kerültem, vannak akikkel össze is haverkodtam. Van viszont egy srác, aki teljesen kifog rajtam. Ő ugyanis olyan illedelmes, mindenben jó, akármihez is nyúl szinte tuti hogy megdicsérik milyen ügyes. Ennek ellenére nem nagyképű, nagyon társasági lény, vicces és mindig tudja mit kell mondani, tehát mindenki szereti. Félre ne értsetek, nem vagyok irigy erre, de egyszerűen azt váltja ki belőlem, hogy béna vagyok hozzá képest. Mindenkivel elcsevegek, de neki sosem tudom mit mondjak, egyszerűen úgy érzem minden ami kijönne a számon béna lenne. Ezt nehezíti, hogy úgy érzem nem is kíváncsi rám. Velem sosem akar beszélgetni, nem is kezdeményez (sosem tette, még akkor sem mikor zárkózottabb voltam). Ha én szólok hozzá akkor alig reagál (itt annyit kell érteni, hogy pl beszéltek egy lányról, akit én is ismerek és kérdezte ez a fiú apámtól, hogy ő tudja e milyen idős. Apám viszont épp nem figyelt, szóval válaszoltam helyette, hogy ne kelljen újra kérdeznie. Erre rám nézett majd minden reakció nélkül elfordult).

Őszintén mondom nem tudom mit csináltam. Lehet ront a helyzeten, hogy gimiben osztálytársak voltunk, de ott sem voltunk egy baráti körben vagy ilyesmi. Soha nem próbálkozott be nálam (legalábbis olyan egyértelműen nem, hogy vegyem a lapot), szóval az sem lehet hogy lekoptattam és berágott rám (gimiben csak annyit beszéltünk, hogy egyszer rám írt mert apámat nem tudták elèrni, én válaszoltam és ennyi, illetve télen megdobált hógolyóval csak engem és az egyik barátnőmet semelyik más lányt nem, de ezt szerintem nem lehet célzásnak venni arra, hogy haverkodni akar. Ez mindkettő nagyon régen, még 9.ben történt).

Szóval, ezek alapján van valakinek bármilyen tippje arra, hogy mi a fene baja lehet velem, egyedül velem? Nekem még köszönni is alig akar, ha pedig véletlen összeakad a tekintetünk egyből el is kapja, mintha rám nézni sem nagyon akarna. Sosem voltam vele ellenséges, de azt tényleg elismerem hogy nehezen nyitok, vagy nyitottam anno. Vagy lehet csak beképzelem és semmi baja nincs, egyszerűen csak nem vagyom neki szimpi és kész?