Munka mellett szociális élet? Magány érzése?

"6 körültől voltam szabad, de legkésöbb 10-kor mennem is kellett haza"

Az mondjuk 4 óra, annyi idő pont elég egy tartalmas programhoz, el lehet menni moziba, utána még beülni megbeszélni a filmet, vagy csak együtt vacsorázni, beszélgetni.

Plusz ott a hétvége, azokra kell rágyúrni.

Később annyiban lesz jobb, hogy a fene se akar majd 10 után ébren maradni :D

Sajnos erre nincs más opció, mint hogy megembereled magad, és ha akarsz, elmész :)

Sajnos nekem is gimi óta apad a baráti korom, azóta volt egyetem, munka, párkapcsolat. De nagyjából emiatt tudom, ki az a barát, aki tényleg barát :) Ha 1 óra szabad időd van, és azt baráttal akarod tölteni, akkor azzal fogod :) Sajnos a napi teendők nálam is kb lefoglalják a napot, így kb chaten elem a baráti kapcsolatokat, vagy ha sikerül, hétvégente . Bár hét közben nem is töröm magam, örülök, ha munka vége van, főztem, tiszta a lakás :D Szerencsre aki megmaradt barátom, ugyan így van. Szerintem ez nálad is alakulni fog idővel . Addig is, nem tudsz mást tenni, szervez programokat, vedd rá a barátaid, amikor csak lehet :)

Másrészt kicsit olyan társaság függőnek erezlek :) Szerintem próbálj esetleg magadban is szórakozni néha :) Nincs ebben semmi rossz. Nézz egy jó filmet, sétáltass kutyát, főzz, stb , ami felszabadít :)

"De hát, még ha most nem is, később úgyis kötelező lesz dolgozni, azt nem tudom kikerülni, akkor mindig magányosnak fogom magam érezni?"

Nem látod rosszul a dolgokat. Egyetem után nekem is és az összes csoporttársamnak megcsappant a szociális élete. Egyrészt igen, ha tartalmasan ledolgoztál 8 órát, akkor nem biztos, hogy van időd és energiád nagy szociális életet élni úgy, mint egyetemen. Meg lehet oldani, de hétköznaponként inkább az "összefutunk egy kávéra" jellegű dolog a jellemző, mintsem egy reggelig tartó házibuli. (A hétvégék persze szabadok továbbra is.) Ja de ezt azért tetézve azzal, hogy ahogy egyre több barátod költözik össze valakivel, lesz gyereke előbb-utóbb, annál kevésbé lesz szociális...