Szülők segítségét szeretném kérni (leginkább)! El merjem engedni a 15 éves gyermekemet egy házibuliba, vagy még várjak egy-két évet vele?

Egyszer, mikor 15 voltam, elmentem egy barátom 18. szülinapi bulijára a szépasszony-völgybe (Eger mellett nőttem fel). Úgy volt, hogy maradunk hajnalig, de 11-re mindenki kiütötte magát rajtam kívül. Én is bőven beittam, és felhívtam apámat, hogy jöjjön értem, és nagyon fostam a reakciójától, de piszok jófej volt, eljött értem, hazavitt, és elmondta, hogy jól tettem, hogy hívtam. Utána még rengeteget buliztam kamaszkoromban, soha többé nem kellett felhívnom faterom, hogy jöjjön értem, de az az egy alkalom, az hihetetlenül megerősítette a kapcsolatunkat, onnantól kezdve tudtam, hogy bármit is csinálok, számíthatok rá.

Általában nem aludtam otthon, ha mégis a falumban mentem szórakozni, nem vártak ébren, de tudtam, hogy csak egy szavamba (hívásomba) kerül, és apám jön értem. Nincs saját gyerekem, szóval nem tudom, mennyire releváns a tapasztalat, de szerintem engedd el, azzal a "kikötéssel", hogy ha bármi történik, nyugodtan hívhat téged, nem fogsz rá haragudni, akkor se, ha ivott, akkor se, ha hülyeséget csinált. Nem vagyok még idős, még a húszas éveimben járok, emlékszek a kamasz éveimre, rengeteget számít az egy kamasz életében, hogy ha bármi történik, hívhatja a szüleit. Egyébként meg valószínű semmi nem fog történni, kicsit isznak, jól érzik magukat, aztán lefekszenek aludni, vagy hazamennek. Az, hogy mennyit iszik, lényegtelen, úgyse fog tizenévesen annyit inni, hogy Zacher legyen a vége, ha csak nincs valami gond az életében.

Egyébként, mikor egyetemista voltam, nagyot ment nálunk a koliban az a mém, hogy három dolog van, amit mindenkinek hallania kell, mielőtt felnő:

1) Szeretlek, úgy ahogy vagy

2) Megbocsátok neked, bármit is teszel

3) Fiatalember/Kisasszony, ilyen részegen nem szállhat fel a buszomra!

És tényleg, hány olyannal laktam együtt, aki úgy hívott fel hajnal négykor, hogy most dobták le a buszról, nem tudja, hol, de az van itt kiírva egy kapura, hogy Dél-pesti divízió. Ő szerencsés volt, neki megmaradt a telefonja, de van, akit kizsebeltek, mikor kiütve aludt az éjszakain, és olyan is akadt sajnos, aki egy idegen férfi (nem srác, hanem egy ötvenes férfi) ágyában ébredt reggel, 19 évesen.

Mind olyan ember volt, akit a szülei a széltől is óvtak, aztán ahogy nem volt már ott a kontroll, egyszerre akarták bepótolni azokat az élményeket, amiket mások kamaszkorban szedtek össze, csak a kamaszkori tapasztalat, és az éjszakai élet, meg a saját határok ismerete nélkül.

Mi meg, akiket engedtek kamaszként bulizni, nekünk addigra már volt egy kialakult "rutinunk", hogy milyen gyorsan, mennyit és mit ihatunk, mikor kell hazamenni, mikor kell segítséget hívni, és mit csináljunk, ha baj van. Mert korábban már megtanultuk, kontrollált körülmények között, házibulikon, ahol csak mi voltunk, vagy az osztállyal, haverokkal kocsmázáson.