Miért történik ez?

Rosszul érzem magam amiatt, hogy a szüleim nagyon keményen dolgoznak értem, de bárhogy próbálkozok sosem vagyok elég, egy idiótának, és komolytalannak tartanak, és ezt meg is szokták mondani. Valamint nincsenek barátaim, soha nincs ott senki amikor a legjobban kéne, úgy érzem senkinek sem vagyok fontos, ha nem én írok elsőnek akkor senki, mindíg akkor fordul hozzám mindenki, amikor valamiben kell a segítségem. Nemtudom, hogy hol rontom el, próbálok kapcsolatokat kialakítani, de egy idő után rám unnak. Az az egy dolog ami boldogságot okozott nekem, az az edzés volt, de minden motivációmat elveszítettem, semmihez sincs már kedvem, itt a nyár, de nem csinálok semmit, csak zenét hallgatok, és játszok, állandóan fáradt vagyok mindegy mennyit alszok. Egyetlen barátom van, egy lány, akibe fél éve szerelmes vagyok, akiben mindent nagyon szeretek, és fáj, hogy sosem lehet az enyém, mert ő nem egy olyan fiút keres, amilyen én vagyok.

Van valami ötletetek, hogy min változtassak? Kérlek ne önsajnáltatásnak vegyétek