Tényleg velem van a baj,vagy jogos hogy rossz kedvem van emiatt ?

Néha úgy érzem,hogy nem tartozok sehova,hogy az emberek erzelemmentesek,miközben én hihetetlen érzékeny vagyok mindenre.Segitek másoknak,érdekel a másik,foglalkozok velük,aztán ők le se sz*rnak.Tobbszor vertek át,utána mindig elmaganyosodtam,elzárkóztak másoktól,de aztán végül mindig jött valaki,akinek nyitottam.De sose jól sült el.Nem érzem magam különlegesnek a másik szemében,elviseljük egymást amikor együtt vagyunk,de ennyi.Van egy srác,aki mindenkivel joba van.Kicsit olyan,mintha senki nem érdekelne igazán.Nem szeret senkit.Mindenkivel el van,mindenkivel tud kommunikálni,én eleinte azt hittem különleges vagyok számára,aztán másokkal hasonlított össze,végül a végén mikor elmondtam neki ezt,amit itt leírtam az volt a válasza,hogy nem kell mindig áldozatot játszani.A csajszik,akikkel meg mindent megosztottam,a legmélyebb fajdalmaimat konkrétan atgazoltak rajtam,semmibe vették.Tenyleg ennyire erzelemmentesek az emberek?Hogy tudjak így mosolyogni?Olyan rossz érzés hogy nem vagyok senkinek fontos.

Kimozdulni sincs mar kedvem mert tudom ,hogy ahová megyek(iskolakozpsseg)egymást beszélik ki folyamatosan.Azt várom hogy kedveljenek,de valamiért annyira kitunok.Probaltam közös programokat szervezni velük,de senki nem foglalkozott velem.Elegem van a probalkozasokbol,viszont nem bírom a magányt.Pedig így csak azt érzem hogy folyamatosan megalazom magam.Foleg a srácnal,akit megkedveltem,aztán már párszor elküldtem hogy hagyjon,nem hagyott aztán csak oda jutottunk vissza hogy megyek vele mindenfele de többször is alaigazolja,hogy én se vagyok más mint a többi.Termeszetesen nem szó szerint.En csak szeretnék különleges lenni valakinek.

Mi történik a világban,hogy mindenki ennyire tesz a másikra,?régen nem így volt.Es nekem mit kéne tennem,hogy ne fájjon?