Tényleg ilyen az egyetemi élet?
Az általam ismert egyetemisták többségének a kikapcsolódást a hétvégi bulizás és ivászat jelenti. Nem is igazán vágynak többre. Beszélgetések alatt is többnyire panaszkodnak. Ha pedig sokat kell tanulniuk, úgy panaszkodnak, mintha kötelező lenne egyetemre járni. A saját szakuk persze hidegen hagyja őket, tudomány iránt egyáltalán nem érdeklődnek- még az sem, amit tanulnak.
Valóban ez az életvitel jellemző a többségükre, vagy csak nekem túl rosszak a tapasztalataim?
Mennyi az esély arra, hogy a leírtakhoz hasonló emberekkel kerülök össze, ha bejutok egyetemre?
1
Jogászok, orvosok, gépészek jórésze is rendesen tudja hogy kell inni, ne aggódj.
Másrészt pedig kérdező igen, egy jórészük ilyen. Viszont nagyon sokan vannak, akik meg nem. Mondjuk ahol én tanultam, mivel kolis voltam, az ottani embereket ismertem. Nálunk nekik kb 80%-uk ilyen volt. Ha mázlid van, találsz egy bandát, aki hozzád hasonló.
Senki se tiltja, hogy egyetemre járj. Vetesd fel magad, nézz körbe, úgyis hiába mondunk bármit, a magadfajta prolik mindig ilyen hülyeségeket fognak vizionálni az egyetemistákról.
Én speciel végigdolgoztam az egyetemi éveim 60%-át, vagy azért, hogy ne dögöljek éhen vagy azért, hogy versenyezzek kutatóasszisztensi helyekért, ahol évekig ingyen dolgozhatok. Azért nem mentem doktorira, mert anyagilag nem bírtam már. De ja, semmirekellő vagyok, alkoholista meg fölöslegesen rinyálok, igenigen.
Nappalin sajnos sok ilyen van első évben. Aztán szépen kikopnak ám, főleg a komolyabb szakokon.
Én jártam nappalira és estire is, hát azért van különbség a mentalitásban. Ha ennek tetejében valaki nem államilag támogatott képzésen van, hanem saját zsebből fizeti, akkor főleg érezni, hogy nem picsát mereszteni van ott meg az anyja pénzét elinni... (Jellemzően a levelező képzések önköltségesek egyébként).
Szóval sok múlik a szakon és a képzési formán is. Aztán van egy állatfaj, aki valahogy átverekszi magát az alapszakon, aztán folytatja az ámokfutását mesterszakon, mert az is jobb, mint felnőni és elmenni dolgozni, szóval ott minden kezdődik előről.
Ezért (sem) mennék többé nappali szakra, borzasztóan demotiváló, hogy mindenki rohadtul ráér, amivel nem lenne baj, de a hülyeségre van idejük főleg. A nappalis csapatmunkáim abból álltak, hogy a csapattársaim után kajtattam, miközben lógtam a munkából, mert basztak megjelenni a megbeszélt időpontban, ráadásul meg sem csinálták a saját részüket.
Az ember ezt kinövi vagy belátja, hogy max takarítani való az egyetemre, de addig...
Aha, nálunk a többség ilyen, csúsznak is 1-2 évet, de nagyon jófej, normális, értelmes emberek attól, hogy "nem érdeklődnek a tudomány iránt". Legtöbben dolgoznak egyébként a bulizás meg a nappali tagozat mellett, azért nem marad idő a tanulmányokra.
Nekem pl. a tanulás meg a buli összefér, nem vagyok színötös, vannak kettesek is (meg ötösök is), de bennmaradok államin, a valóban hasznos tárgyak gyakorlatát tudom, nekem jó így. Számomra többet ér az egyetemi élmények szerzése, de ha neked a tanulmányi versenyek jelentik a kiteljesedést fogsz találni hasonló gondolkodású embereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!