Milyen az, amikor van, él melletted valaki?

Hát, alkalmazkodni kell. Ez a napi rutinra, a programokra és a lakás kialakítására is vonatkozik. Ez olykor akkor is nehéz és frusztráló, ha tényleg szereted a másikat és jól kijössz vele.

Jónak azért jó, mert

- az ember mégiscsak alapvetően társas lény

- lehet segíteni egymásnak, onnantól kezdve, hogy valaki kenjen neked egy szendvicset, ha látja, hogy hulla fáradt vagy, odáig, hogy mentőt hívjon, ha összeesel a szoba közepén

- magasabb életszínvonalt lehet megélni nagyobb bevételből (persze, ha a másik fél nagyon költekezik vagy minden fillért saját számlán tart, akkor ez fordítva is elsülhet)

- meg lehet osztozni a feladatokon és a felelősségen

Igen, 40 éves korunkra már kialakítottunk egy életformát, amibe nem biztos, hogy integrálni tudunk egy másik embert. Vannak emberek, akik egyszerűen képtelenek egyedül élni, ezért egyik kapcsolatból a másikba ugranak. Ők biztosan könnyebben alkalmazkodnak, de nem mindenki ilyen. Ha 40 éves korodig egyedül éltél, akkor ez talán jobb, ha így is marad, lehet, hogy nem tudnál együtt élni senkivel (bocsi, magamból indulok ki).

N

Mit nem adnék, ha végre és örökre, egyedül élhetnék...

53F