Gazdag fiatalként milyen érzés látni szegény fiatalokat?

Én úgy vagyok vele hogy ez van és kész. Nem lesz attól kevesebb, hogy nincs annyi pénze. Ráadásul valószínűleg nem is tehet róla, mert olyan háttérből jött.

Azt meg tisztelem hogy dolgoznak, és nem sokat tettem azért hogy gazdagabb családba születtem. És én még nem is dolgoztam azért hogy valamit meg tudjak venni...

19/M

Mint láthatod kérdező, a gazdagságba született és semmit nem tett a jólétért, az sosem fogja megérteni a szegénységbe született emberek nehézségeit.Ők nem látják azt, hogy a szegény akár a belét kidolgozza, és úgy sem lesz soha semmije.Mert a minuszról vagy a nulláról indulva sokszor a rengeteg munka sem visz előrébb.

Aki meg alapból elindul egy adott szintről, ha csak a töredékét teszi meg annak, amit egy dolgos szegény, még akkor is sikeresnek érezheti magát.

De persze van, aki átlátja közülük is a szegények problémáit, ők valószínűleg hálásak, hogy jó sorsuk van.

De úgy egyébként barátkozni nagyjából mindenki a saját szintjén szokott, ami teljesen természetes.Egy fenntartható, hosszútávú barátsághoz elengedhetetlen az, hogy a felek közel azonos színvonalon éljenek.

Én kb. "középen" vagyok (a szüleim eltartanak egyetem alatt, de nem kaptam lakást, kocsit, még jogsim sincs, koliban éltem nem túl nagy lábon, akkor vettem új, középkategóriás cuccokat, ha a régi elromlott, stb). A családom nem jómódú, mindkét szülőm dolgozik, átlagos színvonalon élünk.

Személy szerint sosem különböztettem meg senkit amiatt, hogy rosszabb anyagi körülmények között élt, nem volt pénze xy dologra, dolgozott egyetem mellett, stb. Ugyanúgy álltam hozzájuk, mint bárki máshoz, ha emberileg szimpatikusak voltak, akkor szívesen barátkoztam velük. Tudom, hogy nem vagyok felelős a helyzetükért, sajnálatra nincs szükségük, segítséget pedig bármikor szívesen nyújtottam volna, ha kértek volna, de magamtól nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni senkit azzal, hogy felajánlok neki ezt-azt. Szóval igazából csak nem hoztam szóba a dolgot, ugyanolyan embernek tekintettem őket, mint bárki mást. Mégis a legtöbb esetben azt éreztem, hogy az ilyen barátaim "kiutáltak" a közösségből, a környezetükből pusztán a tény miatt, hogy én nem nyomorból jöttem. Sokszor éreztették velem, hogy nekem bezzeg mennyivel könnyebb és mindig volt egy kis távolságtartás részükről, mert "én úgysem értem", zavart, hogy dugdosnom kell előlük a cuccaim, nem mesélhetek nekik arról, ha mondjuk elutaztam valahová vagy kaptam ajándékba valamit, amire régóta vágytam, mert egyből kérkedésnek vették volna. Tudom, hogy ez nagyképűen hangzik és mielőtt bárki letámadna, természetesen nem az én érdemem, hogy a családom nem nyomorban él, blablabla. És természetesen nem is minden rossz körülmények között élő emberre igazak a leírtak, szerencsére pozitív példákat is láttam, de sajnos a többségre inkább az irigység és a lenézés volt jellemző, hiába nem vágtam fel sosem a szüleim pénzével (elég gáz is lett volna). A baráti köröm nagy része emiatt hozzám hasonló vagy jobb anyagi helyzetben lévőkből áll, simán csak azért, mert ők nem irigykednek, nem szólnak be amiatt, hogy mekkora úrinő vagyok, amiért mondjuk a büfében vettem egy kávét és nem otthon főztem 20 forinttal kevesebbért, el tudok velük menni néha nem túl drága programokra és igazából szóba sem kerülnek köztünk az anyagiak.