Mi lehet az oka, hogy felnőttként a nálam jóval fiatalabb korosztállyal találok közös szót? Több:

Középkorú vagyok, inkább komoly típus, nem járok szórakozóhelyre, a munkahely majdnem az egyetlen hely, ahol emberekkel találkozok. Köztük is a nálam 10-15 évvel fiatalabb lányokkal értek legjobban szót, a munkahelyi barátaim is ők. Szerintem barátságosak, nyitottak, lehet velük lelkizni, sok mélyebb témáról is beszélgetni, amikről nem feltétlen beszél az ember csak úgy másoknak.

A férfiakkal már nem ilyen egyszerű legyenek akár fiatalabbak, akár velem egy korúak. Velük sajnos csak arról tudok beszélni, ami éppen van pl időjárás, mi van a kocsijukkal, stb, de hogy hogy érzik magukat lelkileg, mi van a kapcsolatukkal és hasonló témákról férfiak általában nem beszélnek (biztos vannak kivételek, de a munkahelyemen nem találkoztam vele), így úgy érzem, mintha lenne köztünk egy fal, ezért sajnos nem tudom barátaimnak tekinteni őket, max havernak, mert a felületes kommunikáció miatt nem bizalmas számomra az ismerettség.

Viszont a velem hasonló női korosztállyal is hasonló a helyzet. Velük a munkán kívül nem tudok miről beszélni. Nem látom őket nyitottnak, inkább bezárkózottnak, akiknek megvan a maguk élete és nincs rá igényük, hogy építsék az emberi kapcsolataikat. (Legalább is nálunk ez van.) Időnként próbálok barátságot kialakítani hozzám hasonló női korosztállyal is, de hamar eltűnnek, indok nem igazán van, azt hiszem egész másra számítanak, mint amilyen ember vagyok. Nem értem miért nem tudok velük jól elbeszélgetni és a fiatal lányokkal miért működőbb a barátság és a kommunikáció?