Ha nem beszélek sokat akkor unalmas vagyok?

Ez a kérdés ma merült fel bennem ugyanis nem régen voltam egy fiúval valahol nem randi volt vagy ilyesmi szimplán mindketten ugyanarra a helyre mentünk. Eléggé kínosan éreztem magam és nem tudtam magam elengedni de azért elbeszélgettünk, ennek ellenére még is úgy éreztem hogy untatom és ettől még rosszabb lett. Az a helyzet hogy ez nem csak fiúkkal van így hanem olyan lányokkal is akiket nem ismerek olyan jól, nem alakítottam ki velük bizalmi kapcsolatot. Viszont a legjobb barátnőmmel mikor még csak ismerkedtünk már akkor meg volt a közös hang és be nem állt a szám. Biztosan vannak önértékelési gondjaim bár a külsőmmel semmi gondom nincs de valahogy akkor is olyan kínos más emberekkel a csend.

Mikor volt egy srác aki tetszett, megvolt a lehetőségem rá hogy beszélgessem vele de akkor meg annyira zavarban voltam hogy nagyon és akkor meg az miatt nem ment és nagyon leégettem magam, mindig valamit félremondok vagy valahogy túl picsásan jön ki a dolog ahjj annyira gáz. Pedig egyáltalán nem vagyok picsa, de valahogy nem tudok önmagam lenni. Van egy osztálytársam aki nem értem hogyan de mindenkivel annyira jól el van. Nevetgél, bohóckodik az emberekkel, csak úgy megölelgeti, viccből belerúg ha más viccből sértegeti de csak így hülyeségből tudjátok. Mindenki szereti tényleg mert nagyon közvetlen és egyépként tényleg rendes. Valahogy azt látom hogy ez a fiúknak bejön, általában nekem mindig csak a külsőmmel van mindenki elfoglalva még a lányok is...mindig mondják hogy én vagyok a legszebb jó a seggem meg ilyenek.

Nem esik jól valahogy pedig talán más örülne neki ha ezt mondanák.

Nekem sosem mondták hogy de birlak mert olyan jó poénjaid vannak(egyépként én humorosnak tartom magam és szerintem az osztályomból az a néhány lány is)

Viszont mástól ezt sosem hallom igaz nekik nem nyíltam meg velük nem viccelődöm. Ez baj? Szeretném hogy birjanak az emberek és élvezzék a társaságom.

Lehet hogy túlreagálom és nem kéne ezen rágódnom de valahogy mindig zavar.