Lányok, fiúk, ti is vagytok úgy, hogy nem akartok kimenni a városba, nem akartok emberek között lenni? 24/L

Régen (10-en éves korokban) mindig vágytam ki, de már vagy 2-3 éve abszolút nem. Csak muszájból megyek, ha pl be kell vásárolni, gyógyszertárba kell menni vagy orvoshoz, meg dolgozni. Persze a barátaimmal szívesen találkozok, de mindig mondom nekik, hogy olyan hekyre menjünk, ahol csak mi vagyunk, vagy ha be is ülünk egy étterembe, olyan helyet választok, ahol nem látok senkit. Amikor a munkahelyemen barátkoznak velem, olyan rosszul érzem magam. Kedves vagyok mindenkivel, de nem akarok új barátokat. Főleg azt utálom, amikor haza akarnak velem menni, vagy reggelente megvárnak, hogy együtt menjünk busszal. Inkább bedugom a fülhallgatót a fülembe, hogy úgy menjek dolgozni, meg úgy jöjjek haza, vagy barátaimmal telefonálok. Ha hívnak a kollégáim (néhányan azt hiszik barátok vagyunk, mert kedves vagyok velük, de az én részemről ez nem barátság), hogy menjek velük összevissza, mindig lemondom valami ürüggyel.

Valamint szívesen megyek egyedül akárhova, ahol csak én vagyok. Pl erdőbe, hegyekbe.

Mitől lehet ez? Ti nem szoktatok így lenni?