Szeretsz enni?

Régen nagyon szerettem enni, sokszor már unalomból / stresszkor is inkább kajához nyúltam. Gyerekkoromban volt, hogy csak vajas kenyeret tudtunk enni hetekig, nem volt itthon semmi, szóval képzelhetitek, hogy mekkora megkönnyebbülés volt, amikor már volt saját munkám és nem kellett azon gondolkodni, hogy lesz-e itthon valami ennivaló és még választási lehetőségem is volt.

Meg is lett az eredménye, 120 kg-ig híztam. Nehéz volt utána változtatnom, de sikerült, leadtam a felesleget és azóta kicsit máshogy állok az evéshez, már nem keresem benne az örömömet, csak szükséges eszközként tekintek rá. Attól, hogy szükséges még nem kell feltétlenül szeretni (nyilván gyűlölni sem), szóval semleges nekem az evés.

Az egyik ismerősöm nem szeret enni, kényszernek érzi. Nagyon vékony irigylem is érte, de amikor látom, hogy 5 kocka húst eszik ebédre rosszul leszek.

Ezzel szemben itt vagyok én, aki szeret enni, sajnos szénhidrát imádó vagyok, látdzik is rajtam.