Várod a szeptembert, az őszt?

2018. szeptemberében combnyaktörést szenvedett édesanyám. Hosszú kórházi kezelések következtek reménnyel teli. Hiába mondták az orvosok, hogy meghal én nem akartam elfogadni ezt a tényt.

2019. szeptemberben gyászoltam a legmélyebben édesanyámat - előtte augusztusban hunyt el szegénykém. Súlyos, majdnem végletekig fajult konfliktus egy férfiismerősömmel. Hat hónapig tartó távolságtartás.

2020. márciusától békülékeny szakasz kezdődött váratlanul közöttünk. Sikerült megoldani a "gordiuszi csomót". Kollegiális kapcsolat akart lenni, azért maradtam kitartóan a közelében.

Tavaly szeptember volt a legkellemesebb meglepetés számomra - akkor kezdett vonzódni hozzám látványosan a szóban forgó férfi ismerősöm (kritikus élethelyzetet is sikerült nagyon ügyesen megoldanom.)

Alig vettem észre a komoly gondok közepette, hogy NAGYON udvarol nekem megint ez az illető - de sikerült ügyesen elcsípnem a megfelelő pillanatot valahogy idejében... MINŐSÉGI IDŐT töltöttünk együtt egy hatalmas tisztázó beszélgetés közepette. Életem legjobb sikerélménye volt.

Ui: erről a közelgő szeptemberről inkább most - a késő esti órákra tekintettel - nem gondolok semmit. Szeretnék szép gondolatokkal elaludni és lehetőleg kipihenten ébredni. Különben is, egy másik férfi ismerősöm szorosan "fogja a kezemet", hogy kihozzon egy esetleges hosszabban tartó mélypontról/krízishelyzetből. Május óta együtt "dolgozunk". Akár egy nap többször is hívhatom, ha úgy érzem: sosem dühös rám ezért, sőt Ő kéri, hogy hívjam vissza - akár egy nap kétszer, vagy háromszor is.

Ja és azzal a konfliktusos illetővel már hosszú ideje szélcsendes időszak és BÉKE van.

Minimális békétlenség előfordult egyszer-kétszer idén májusban közöttünk, de mivel megismertem már a természetét elég mélyen, ügyesen tudtam kezelni.

Én a decembert várom!

Gyűlölöm a meleget!

Már várom, de azt a részét, amikor kellemes 15-20°C körüli idő van. A kedvenc ruhadarabjaim mind ősziek (bokacsizma, kötött pulcsik), és még nincs is annyira hideg, hogy a fél ruhatár rajtam csüngjön. A bőrömet is takarom velük, figyelek rá, de nincs valami jó bőrtípusom, és eléggé szégyellem :(

Szeretek ilyenkor a közeli erdőben sétálni, hangulatos is és tetszik az őszi pompája.

Az egyes egyedüli dolog, ami miatt viszont nem várom az a koránkelés. Picit elszoktam attól az 5:30-tól.. (tudom, lehetne rosszabb, de sosem voltam valami jó koránkelő)