Butának leszek bélyegezve ha nem megyek egyetemre?

Valamilyen szinten a diplomások "kivátságosak". Úgy viszont nincs értelme, ha nincs hozzá motivációd.

Buta semmifélekeppen nem leszel. Azért jár az ember általános és középiskolaba, hogy megszerezze az alapműveltséget.

Ha mostanában fogsz érettségizni se muszáj rögtön továbbtanulni. Jelentkezhetsz 30-40 évesen is.

Amúgy én belekezdtem az egyetembe, de otthagytam. Ennek már 3 éve. Tegnap néztem a felvit, hogy milyen lehetőségek vannak.

A végzettségeim, iskolai eredményeim miatt inkább az eü pályák jöhetnének szóba, de azt meg nem szeretném.

1-2 még csak csak tetszene, de ahhoz meg újra kell érettségiznem irodalomból, töriből vagy kémiából emelt szinten+nyelvvizsga és az se garantálja a bekerülést.

Vagy nem tetszik/nem nekem való a szak(ez kiteszi kB a 97%-át a kepzeseknek).

A szakmák közt jóval több a lehetőség ami tetszik.

Csak azért ne menj egyetemre, hogy bebizonyítsd, nem vagy buta.

"nem lenne olyan nagy kihívás az egész" - azért majd ne ezzel az arrogáns szöveggel mutatkozz be idegeneknek.

Mi a B terved? Mi érdekel? Tanulhatsz olyat is, aminek köze van a vállalkozáshoz. De ahhoz túl kell lépned azon, hogy nincs kedved, legalább addig, hogy utánanézz a lehetőségeknek.

Csak azért nem éri meg, hogy legyen diplomád. Van persze előnye egy diplomának, megtanít rendszerben tanulni, kapcsolatot építhetsz a suliban, jól mutat az önéletrajzban, illetve megtanulod az alapokat, például ha mérnök lennél, így nagyobb eséllyel vesznek fel a munkahelyre, mert neked már nem kell megtanítani az alapokat.

De hidd el, a tényleges tapasztalat sokkal fontosabb lesz. Sok munka van, amit dioloma nélkül el lehet végezni egy gyors betanítás után.

Csináld nyugodtan azt, ami érdekel, szerezz szakmát, vállalkozz. Ha azt csinálod, amit szeretsz, érdekel, amiben tehetséges vagy, akkor jó munkát fogsz végezni, diploma ide, vagy oda.

Aki diplomásként lenézi azt, akinek nincs, az csakis őt minősíti.

Nekem egyik volt kollégám szuper szakember volt, amíg velünk dolgozott, hiába nem volt diplomája, 10 év alatt sokkal több tudást szerzett, mintha mondjuk 3 évig tanul, majd 7 évig dolgozik. Senki sem nézte le amiatt, hogy nincs diplomája, én is később tudtam meg, megvontam a vállam, na és, szuper munkaerő.

Családban is van nem diplomás, engem egyáltalán nem zavar, hiába vagyok diplomás. Csak az számít, milyen ember, lehet rá számítani, csinálunk közös élményeket, jókat beszélgetünk. Hidd el, szóba sem kerül, hogy például "jaj én ezt tanultam anno statisztika órán, de gáz vagy, hogy te nem..."

Nevetséges lenne ez alapján megítélni az ismerősöket, családtagokat, kollégákat. Kívánom neked, hogy megtaláld a téged érdeklő utat, és zárd ki azokat az embereket, akiknek ez nem tetszik, velük nem érdemes kapcsolatot tartani. Azzal foglalkozz, aki támogat, ott van neked, akár diplomás, akár nem.

Nekem nincs meg a diplomám, kapok érte hideget meleget, de nem érzem magam ettől "butának". Sőt, a munkámban, hobbimban úgy érzem egészen kiemelkedő tudok lenni.

Mellette vannak ismerőseim akik igazi buta emberek, pedig diplomájuk van. Megkeseredett, rosszindulatú, pletykásak. Nyilván diploma nélkül is azok lennének.

Az a gond hogy akik már kicsit is több időt fordítanak tanulással, azok már sznobok, más különben nem volna szakadék egy szakmát végzett és egy főiskolát megjárt ember között. Sajnos mindenki anyagias, egy diplomás nem haverkodik áccsal, burkolóval.

Én egy nagy lélekszámú multinál vagyok gépkezelő, sok a fiatal huszonéves és nem látom hogy menne bármiféle ismerkedés két fiatal között, végzettségtől függetlenül. Szóval elvannak ők a maguk világában...

Azért hogy elmondhasd, és lássák is hol érné már meg? Ez olyan mintha azt kérdezné valaki megéri a pénzt a kondiba járás? Amire azt lehet mondani ha érdekel, és van célod akkor igen.

Nem mindenki fog annak tekinteni, de lesznek olyanok akik igen. Itt, gyakorin, van egy olyan jelenség, hogy nem számít a válaszolóknak a végzettség/iskolázottság (sem a kinézet), de kilépve innen teljesen más a helyzet. Elég felmenni egy társkeresőre, rengeteg embernél feltét az egyetem/főiskolai végzettség, van aki ki is emeli, hogy „büfészakosok” kiméljenek.

Maga az ismerettségi köröd, és a közeg, amiben mozogsz is befolyásolja ezt a jelenséget.

Kb. a kettes válaszoló leírta az én helyzetemet is. Anno jártam fősulira, na annyi arrogáns emberrel sehol nem találkoztam még, bár a szakomon belül hála az égnek mindenki normális volt. Pl. ott már kapásból lenézték azokat, akik fosz képzésre jártak.

Még pár példa az én prespektívámból:

Exem egy jó hírnevű külföldi egyetemre járt. A szaktársait ismertem, meg akikkel közösen bérelt albit. Egyikőjük sem nézett le, pedig az egyik srác az EA-nál játékfejlesztő, többet keresett mint a többiek mostani fizetését összeadva.

Viszont exem legjobb barátjának a bnője (aki szintúgy magyar volt, mint én), állandóan lenézett, főleg akkor, amikor passzív alatt kimentem oda dolgozni, számára „aljamunkát”...

...Aljamunka: diplomások, szakemberek, és szimpla bedolgozók együtt dolgoztak, folytonos volt a kapcsolat, és senki nem nézett le senkit. A kantinnál is egy asztalnál étkeztünk és együtt beszélgettünk. Jó, volt 1-2 kivét, de összességében nagyon elfogadó volt a társaság.

Magyarország és az egészségügyi pályám: na, hogy itt mennyi alázás megy... Ameddig egy bizonyos kórházban gyakorlatoztam, a diplomás ápolók úgy beszéltek az okj-s gyakornokokkal, mint a szharral. 0 tisztelet, semmibe vették a képzésüket. Volt egy kiscsaj, aki nem rég jött ki az egyetemről, és szabályosan ordított a személyzettel és ment utánuk mint a kopó kutya... Hála Istennek én nem ebben a szegmensben voltam, csak nyilván a csapatmunka miatt volt kontaktom velük.

Egy másik kórház: mindenki mindenkivel normálisan kommunikált. Nem volt lenézve az okj ápoló sem. Volt közös munkám egyetemi gyakornokokkal és diplomásokkal: nagyon segítőkészek voltak, és jól haladt a munka.

Normális emberek a célt lebegtetik a szemük előtt (a beteg gyógyulása), és nem azt, hogy ki honnan jött. Minden segítség jól jön ezen a pályán, beleértve a takarító személyzet munkáját is. De ez így van máshol is.

Elvonatkoztatva ettől: a baráti társaságomban nem egy diplomás személy van, többek között a párom is és senki nem néz le ez miatt. Van amúgy olyan ismerősöm is, aki lehet a szakterületén kiváló, mint kutató, de az életben kb. kipurcanna, ha egyedül kéne mindent megcsinálni (nem tudja még a háztartási eszközöket sem kezelni, a vezetés annyiból áll, hogy beül a szülei Teslájába, itt Mo-n első tartózkodása során majdnem hálra verette magát...).

+ Még egy dolog, ami ráhatással lehet az ember véleményéré az a társaság. Amikor exem olyan munkahelyre került, ahol csak diplomások dolgoztam (mesternél nem volt lejebbi fokozat), akkor nagyon megváltozott a hozzáállása, és kezdett beképzelt lenni. Egy idő után, már elkezdett engem is unszolni az egyetemre. De, amikor kikerült ebből a közegből, és pl. a családjánál is elkezdte ezt a fennhangú beszédet, pikk-pakk helyretette az apja.