Miért ennyire baj, hogy inkább a patakparta megyek sétálni, ahelyett, hogy a parkba mennék, ahol emberek is vannak?

Nekem is ilyeneket magyaráztak ordítozva gyerekkoromban. Nem érdemes törődni az ilyenekkel.

"Vadászkirándulásaim alkalmával a teljes egyedüllétet sportélvezetem egyik leglényegesebb kellékének tekintettem. Különösen tavasszal, siketfajddürgéskor áhítoztam utána. A világtól való, néha több napig tartó teljes elkülönítettség, melynek tartama alatt az ember annyira visszatér a legősibb életmódhoz, hogy összes szükségleteiről, idegen segítség híján, magának kell gondoskodnia, sőt még a beszélgetés lehetőségétől is meg van fosztva, oly lelki pihenés, melynek áldását csak igen kevés, a kultúra ölén nevelkedett halandó ismeri."

De még több irodalmi példát hozhatnék.