Egyetemisták! Mivel teltek a napjaitok a félév közben (jelenlétiben)?

Én 1,5 évet jártam egyetemre a jelenléti oktatásban, végig kollégista is voltam. Szerettem magát az egyetemet, de közben mégis csalódás volt és nem éreztem magam annyira jól. Egy átlag napom szimplán úgy nézett ki, hogy bementem az egyetemre, részt vettem az óráimon, majd visszamentem a koliba és ott ettem, tanultam, végül lefeküdtem aludni. Nem volt igazából semmiféle kapcsolatunk egymással a szakon, max. egy-két emberrel beszélgettünk órák között (de általában ezt is csak az egyetemmel kapcsolatos témákról) és esetleg az órák között leültünk együtt kávézni, de ezen túlmutató közös programjaink egyáltalán nem voltak. A távoktatás kezdete óta egyáltalán nem is találkoztam vagy beszéltem közülük senkivel. Az elején még próbáltam én is barátkozni, beszélgetni stb. illetve akkor még mások is nyitottak voltak, de végül ezekből nem lett semmi. Valahogy mindenkinek megvolt már a maga társasága, többen együtt jöttek a szakra középiskolából, a helyiknek ott voltak a barátai stb., tehát igazából abszolút nem vegyültünk, mindenki csak a saját kis társaságával volt együtt és nem köttettek új kapcsolatok. A koliban is mindig ismeretlenekkel laktam együtt, viszont mivel teljesen más volt az időbeosztásunk (más karon, szakon, évfolyamon tanulókkal laktam együtt mindig) ezért nem is igazán tudtuk megismerni egymást. Volt akivel gyakorlatilag csak este találkoztunk mikor lefeküdtünk aludni, vagy volt aki már szerda délután hazament és onnantól kezdve egyedül voltam bent a koliban. Kolis programok egyáltalán nem voltak, illetve a szakon sem volt semmi, nem volt rá igény sem szerintem a többség részéről. Az össznépi egyetemi programok viszont mind tulajdonképpen bulik voltak, ahová egyedül nem akartam menni és igazából annyira nem is szeretem az ilyesmit. Az volt a kikapcsolódás, hogy vettem fel számomra tetsző szabválokat (pl. múzeumlátogatás, nyelv, sport). Valamint egyszer elutazott hozzám egy barátnőm és elmentünk moziba, illetve párszor elmentem egyedül a könyvtárba, egy-egy múzeumba, kávézóba, étterembe és ennyi.

Szóval úgy összességében elég eseménytelen, monoton és unalmasak voltak az eddigi egyetemista éveim. Ezt bánom és egyébként valahol szégyellem is, mert akárhányszor szóba kerül, hogy egyetemre járok mindig azt kell hallgatnom, hogy az mekkora buli, az egyetemista évek a legjobbak, szuper, a koli valami csoda stb., nekem meg egészen más tapasztalatom van és olyan nyomoréknak érzem magam ilyenkor.