Volt olyan aki egyébként kifejezetten élvezte ezt a koronavírusos időszakot?

Introvertként,szorongással,kis szociális fóbiával megfűszerezve ez nekem a mennyország volt. Kiürített utcák,káosz a világban,móka. Meg hogy el van takarva a pofám és így komfortosabb a közérzetem-pedig nem vagyok ronda,csak ez a szorongással jár-

Az is vicces volt,hogy mindenki nyomta ezt hogy jajj be vagyunk zárva már nem bírom nem láttam a napot mióta brühühü. Ezzel sikerült rávenni oltásra a sok hülyét,hogy már menni akarnak

Ja,persze haverokkal nem találkoztam sűrűn,volt amelyikkel egyszer sem,aki külföldön van,de ettől nem fogok sírni

Home Office-ban tetszett hogy napközben bedobhattam egy mosást, kicsit tovább lehettem ágyban, kaptunk némi plusz pénzt és BKK-ra se kellett költenem, ami havi tíz ezer forint.

Ezek miatt nagyon tetszett.

A buli nálam nem játszott szerepet, mivel nincsenek olyan ismerőseim akikkel eleve eltudnék járkálni szórakozni.

Csajozógép sose voltam, bár valahogy összejöttem covid alatt egy lánnyal (már nem vagyunk együtt), ami nálam jobb arány mint kijárkálás alatt.

Szóval összességében nekem sikeresebb volt a karantén, mint a normálisan élet, hiszen a szociális életem nem igazán változott, most meg hogy vége a HO-nak bekell megint járni, és támogatást se kapok.

Nem kellett igénybe vennem a békákát.

Bármerre is jártam, sehol nem lihegett senki a pofámban, ill. nyakamban.

Élhetőbbnek tűnt a város.

Sokkal nyugodtabb volt minden, - beleértve az utcákat is.

Kisebb volt a zaj.

Nem rancsúrozott esténként a sok barom betépve az utcákon és esténként nem kellett kelletlenül hallgatnom a gyorsulási versenyek által keltett felesleges zajt.

El lehetett jutni belátható idő alatt A-ból a B-be, - nem úgy, mint amikor tele volt a város az indokolatlanul lófráló emberekkel.

Az a része nem tetszett a helyzetnek, hogy a buta önkormányzatok nem használták ki utak felújítására a viszonylagosan pangó közúti forgalmat. -Négyzetméteres kátyúk betemetését, felületkezelését nem kell évekkel előre kigazdálkodni és megtervezni!

Az sem tetszett, hogy tömegesen veszítették el emberek a munkájukat - és ez akkor is így van, ha most éppen kimaradtam véletlenül a szórásból!

Az sem tetszett, amilyen mértékben megosztotta a társadalmat az átélt helyzet - és hogy emiatt milyen szintre lealacsonyodtak az emberek.

Jól éreztem magam, nem kellett bejárni egyetemre, amúgy sem szeretem a szakomat. Mentálisan is vannak problémáim, sokat szorongok, fura vagyok társaságban, nem igazán éreztem magamat jól sose az egyetemi közösségben, úgyhogy sok terhet levett a vállamról az otthoni lét. Barátnőimmel találkoztam párszor, velük sose szorongok.

Felfedeztem új dolgokat, amik érdekelnek és lekötnek és belemerülhettem szépen nyugodtan, mert nem kellett rohangálni sehova. Normális felrakták a netre a jegyzeteket, csomó tárgyból felvették az előadásokat.

Edzettem is itthon, lakberendeztem, filmeket, sorozatokat néztem stb.

Igazából a valódi nyereségem az volt, hogy egyetemre nem volt kötelező bemenni, jó lenne, ha normális tanrendben is lehetne ilyen lehetőség.