Eggyütt vagyunk, de mégsem?

Mindig egy hettel elotte betervezi a baratnoivel hogy kinel alszik es hova megy, de rám csak akkor hagy időt ha marad egy lyukas napja a hetében és elengedik (hozzateszem, az edesanyja nagyon szigoru es nem is tudja hogy egyutt vagyunk, meg hogy lefekudtunk amikor egyszer atengedte az anyja tudvan hogy itt buli lesz de kozbe csak ittaludt) a heten 2 vagy 3 napot beszeltunk meg hogy talalkozunk (azt is en kerdeztem tole) es mindig miutan megkerdeztem hogy akkor mi lesz mondta hogy nem lesz semmi mert hogy nem engedik meg, meg az anyja azt mondta, hogy tanulos napot tartson ma. (nem hazudik, megadtuk egymasnak a helyzetunket lokatoron) Az anyja már azert is lebassza ha kajalni akar elmenni suli utan velem, es latja hogy hol a lanya es azt nezegeti mint valami kincskeresot hogy merre van a lánya. Nem tudom hogy szakitanom kellen e? 2 eve varok ra, vegre megkaptam, de ugyerzem hogy en sokkal jobban kuzdok a kapcsolatert, es ha igazan fontos lennek neki, akkor minden lehetoseget elkapna es megprobalna velem talalkozni.