Mikor lesz vége már ennek a járványnak? Titeket nem idegesít hogy egésznap otthon kell ülni? 18L

Nem tudom, én nem ülök otthon egész nap, majdnem úgy zajlik az életem ahogy eddig, mert sokat kell dolgoznom, csak annyi, hogy nem járok el vendéglátó helyekre, állatkertbe, fürdőbe.

Én már kb. fel tudnám vágni az ereimet ettől az egésztől... Egyetemista vagyok és szép és jó, hogy leírják emberek, hogy “el tudsz menni kirándulni” meg “hát napközben oda mehetsz, ahova akarsz”, de a távoktatás miatt egy szájbak**t monitort kell bámulnom egész nap, mert most online órám van, most beadandót írok, most online zh-t kell írni, most ki kell tölteni egy online kvízt, most el kellene olvasni egy könyvet, most online vizsga lesz stb. Sosem voltam rossz tanuló, a digitális oktatás előtt négyesnél rosszabb jegyem nem volt és még a tavaszi átállást is egészen jól viseltem, de már nem bírom. Haza kellett költöznöm a kollégiumból, ahol nem adottak a feltételek a normális tanuláshoz (nincsen helyem, hangzavar van, mindenki mászkál össze-vissza) és most nincs is hová menni tanulni. Vidéken lakunk egy olyan településen, ami a járványtól függetlenül úgy néz ki mint valami kihalt, lakatlan puszta... kimehetek sétálni a mezőbe vagy fel-alá mászkálhatok az utcákon, de attól jobban nem fogom érezni magamat. Az sem dobja fel a hangulatomat, hogy tornázgathatok a 9 négyzetméteres szobámban, ha esetleg marad rá egy kis időm éjjel, a beadandók és minden hülyeség után. A “barátaimmal” (mert már nem is tudok rájuk barátként tekinteni, olyan régen találkoztunk és beszéltünk) is egy élmény úgy tartani a kapcsolatot, hogy két hét után végre sikerült lebeszélni egy videobeszélgetést, vagy messengeren írogatunk egymásnak és majd talán 2 nap múlva ránéz a másik.... velük is napi szinten találkoztam és beszélgettem a vírus előtt, most pedig már lassan kikerülünk egymás életéből. Új embereket megismerni pedig most nem igazán lehet. Nekem most az a tervem, hogy szüneteltetem a tanulmányaimat, elköltözöm és dolgozok, mert ebbe lassan belepusztulok. Nem tudok menni sehova, nem tudok kommunikálni emberekkel és a négy fal között poshadok egész nap. Járok pszichológushoz (depressziós lettem), de úgy érzem semmit nem segít, amíg ezek a körülmények állnak fenn.

Vannak ötleteim, de inkább privátban mondom meg. Nekem be szoktak válni. talán neked is.

Nem kell egész nap otthon lenned, - csak másokra próbálod hárítani azt, hogy a fantáziátlanságod miatt nem tudod értelmesen eltölteni a napodat. Este 20:00 órától reggel 05:00 óráig nem teheted meg, hogy az utcán bolyongj, de minden egyéb más időpontban igen!