Most, hogy bebizonyosodott, hogy a karantén több válással járt, mint terhességgel/ gyerekválalással, kijelenthetjük, hogy az emberek nagy része nem tud alkalmazkodni és egymással együtt élni, tehát önző dögök vagyunk?
Sajnos én is részese voltam ennek. Bár az én szüleim nem váltak el,de karantén alatt megölték konkrétan egymást, s annyira rossz lett a családi légkör, hogy míg nem záratták be újból a középiskolákat, addig minden nap gyomorgörccsel mentem haza, várva, hogy na ,, ma is örjöngésre megyek vajon haza? "
Mindkét szülő home office-ban dolgozik még most is, de én már megörülök itthon, s az egész ünnepi időszak veszekedésből és üvöltözésből állt, a nagybátyánktól egy előre kifizetett csomagot kaptunk egy család terapeutánál, tehát 3 alkalmat ingyen igénybe vehetünk nála, hát remélem arra jó lesz, hogy ne váljanak el, mert az nem nekem lesz a legrosszabb, hanem a kistesómnak, aki ezt nem tudná még kellően feldolgozni, így is megviselte ez a sok családi balhé. Annyit kijelenthetünk, hogy a legtöbb ember önző, saját érdekeik mindennél fontosabbak, azt mondják szeretik egymást, de a kisujjukat nem mozdítanák a másikért.
Nem feltétlenül, vagyis nem emiatt. Ilyen szintű és mértékű összezártságot még egészséges kapcsolatban is nehéz elviselni, az ember egész egyszerűen nem erre van beprogramozva. Az énidő, az egyedüllét, valmennyi távollét egymástól mindenki számára nagyon fontos (lenne), erre pedig nagyon sokaknak lassan egy éve nincsen lehetősége (vagy sokkal kevesebb mint előtte). Ez idegileg/pszichésen nagyon megterhelő.
Mindettől függetlenül igaz, hogy az emberek nagy része önző dög és alkalmazkodásra/együttélésre alkalmatlan.
Fogorvosom mesélte, hogy muszáj volt venniük egy ilyen kis hobbitelket kis házzal mert már ölték egymást az asszonnyal :D
Azt mondta már azon is veszekedtek a végén, hogy milyen hangerőn szóljon a TV,meg miért rakott ennyi sót az ételbe, szóval nem egyedi probléma.
Ez tipik az mikor egymás ideigeire megyünk már, én pl mindig úton voltam /vagyok /lennék szinte, kirándulós fajta, párom meg nem mindig volt ebbe partner. Ráadásul olyan polgármesteri rendelet is volt, az "első hullám" idején, hogy nem lehet elhagyni sem a lakást, sem a várost, csak sportolás céljából, hát szinte minden nap tekertem 😂 Mostmár a legmesszebi boltba járok kocsival, ha rendelek valamit inkább elmegyek érte X távolságon belül egyedül , próbálom offolni mostmár a körülöttem lévő világot, mert ebbe bele őrül az ember főleg itt, a tizedik emeleten ahol nincs mit tenni-venni mint egy családiba.
S, szerintem mindenképp jót tesz ha az ember kicsit kiszakad végre ebből az egész mizériából, mert már a klotyón keresztül, a csapon át,ha megnyitod a facet, a konyha szekrényben, mamánál, fodrásznál, mindenhol ez folyik, őrület.
Így nem csodálkozom, hogy válnak az emberek.
Én személy szerint megkergülnék itthon.
Bebizonyosodott? Mikor? Nezd csak meg a gyerekvallalas kategoriat csak itt a gyakorin, nekem ugy tunik, eleg sok karanten-baba szuletik :D
Egyebkent mindenki feszult, sokan elveszitettek a munkajukat, sok a stressz,az emberek otthon ragadtak, bezarva, kilatastalanul.
Ez nehez idoszak, nem lehet emiatt hibaztatni senkit.
Szerintem, aki kicsit is nyitott szemmel jár, az láthatja, hogy alapvetően az emberek nagyon nagy többsége önző. Ez nem feltétlenül rossz, de elég sok helyzetben igen.
Én nem igazán tudom ezt a dolgot hova tenni. Alapvetően mindig korrekt voltam az életben és ezt másoktól is visszahallottam. Szóval, pont nem ezt az önző kategóriát nyomtam. Ez azzal járt, hogy rengeteg ember próbált kihasználni, rengeteg "barát" lépett le és a párkapcsolataim egy részében is én melóztam és én is szívtam többet.
Az együttélésekkel kapcsolatban ez alapján írnék leginkább. Azt látom, hogy amíg van a szerelem és a lángolás, addig oké minden. Aztán, ez általában nem szeretetbe megy át, csak megszokásba. Nem figyelnek az emberek a másikra, csak a saját érdekeikkel vannak elfoglalva. És, amint találnak valakit, aki kényelmesebb, jobbnak tűnő, újat hozó, lapoznak.
17 evesen nem veszitetted el a munkadat, nem neked kell eltartani egy egesz csaladot, egyaltalan nincs akkora felelosseg rajtad, nyilvan kepes voltal alkalmazkodni.
Az, hogy a szuleid veszekednek, egy dolog, nem olyan egyszeru am 10-20-30 evig hazassagban elni, vannak mindig melypontok, es az alkalmazkodas is egyre nehezebb, minel idosebb vagy. Plusz nem tudhatod, hogy mi van a hatterben, mert a szulok se osztanak am meg mindent a gyerekukkel.
Mi sem oltuk egymast a parommal egyebkent, mindketten itthonrol dolgozunk, de kulon szobaban, reggel 8 es delutan 5 kozott nem is talalkozunk szinte.
Elvagyunk, de nagyon hianyzik a korabbi porgos eletunk.
Én inkább úgy fogalmaznék,ilyenkor bukik ki meddig terjed az emberek toleranciaszintje.
Amikor nincs baj,minden halad a normális kerékvágásban,könnyű egymást szeretni.
Ezért kellene megismerni a másikat rendesen,mielőtt összekötik az életüket.
Ha valaki képes mondjuk azon összebalhézni,hogy nincs elmosogatva,vagy ki menjen el a boltba,azokkal az emberek home office nélkül sem fogsz sokáig békében élni.
Én azt a szabályt vallom,hogy azt várd el a másiktól is,amire te is képes vagy.
Másik fontos dolog,hogy ne megfelelési kényszerben élj!
"...kijelenthetjük, hogy az emberek nagy része nem tud alkalmazkodni és egymással együtt élni...":
Ez tökéletesen igaz, csak a konvencionális h¤eség miatt mennek bele kapcsolatokba gondolkodás nélkül, egymásnak, maguknak kárt okozva vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!