Miért jó az embereknek, ha beszólogathatnak az utcán?

Utálom, ha figyelnek rám, előre leszögezném. Viszont 10 éves korom óta olyan bajom van, hogy folyamatosan melegem van, melegebb ruhában úgy kimelegszem, mintha 43 fok lenne, így télen sem bírom elviselni a hosszú nadrágot vagy a pulóvert.

Előfordul, hogy a sok beszólogatásból elegem lesz, és akkor felveszem a hosszú gatyát. Úgy érek haza, mintha beleültem volna a pocsolyába. Csurom víz a nadrágom, a zsebemben lévő telefonom képernyője is tiszta izzadtság, szóval az utóbbi időben lemondtam arról, hogy NE keltsek feltűnést.

Viszont imádok sétálni, ráadásul a kutyámat is le kell fárasztanom. Gyakran megyek kietlen helyekre, de néha kénytelen vagyok a városon át haladni, és olyankor pofáznak, okoskodnak. Kiskorom óta az a dumája mindenkinek, hogy “meg fogsz fázni.” Hát, én ez alatt a 9 év alatt egyszer sem fáztam meg, lázam is csak egyszer volt, mert elkaptam anno a suliban valamit, de pár nap alatt meggyógyultam. Unalmas, hogy igazándiból rohadtul nem aggódik értem kutya fasza sem, de ezzel nyernek felhatalmazást ahhoz, hogy okoskodhassanak.

Nem szívesen keltek feltűnést, de én szenvedek meleg ruhákban, sőt, még a tavaszi cipőmben is, mégis állandóan rajtam van, mert ilyen nyirkos időben nem jó a papucs, könnyen eleshetek benne.

Rosszul vagyok az okoskodó, mégis érdektelen emberektől. Ezt kell szoknom életem végéig?