Félénkek, introvertáltak! Mi az, amit szeretnél, ha mások tudnának rólad, a viselkedésedről?

Abszolút amit #1-es írt.

Illetve szeretném, ha tudnák, hogy nálam az nem működik, hogy reggeltől-estig kimozdulok és társaságban vagyok. Ha reggel elmegyek, délutánra hadd legyek otthon, vagy ha délután elmegyek, akkor egész délelőtt hadd lehessek egyedül a dolgaimmal. Értsék meg, hogy mit jelent az nekem, ha bevonulok a szobámba és órákra magamra csukom az ajtót.

Azt, hogy nem goromba és bunkó vagyok, hanem távolságtartó. Nem szabad mindenkiben első találkozásra megbízni és amúgy sem tudom megjátszani a szimpátiát mások felé, amennyiben nem azok. Szeretném, ha az emberek tudnák, hogy nekem kis idő kell, hogy kényelmesen érezzem magam körülöttük, elnyerjék a bizalmam és, amennyiben szimpatikusak, meg fogják ismerni az igazi személyiségemet. Nem vagyok annak a híve, hogy haverokat gyűjtsek, így kevés embert mondhatok igazán közelinek. Sajnos évek során nem volt sokszor kölcsönös pl extrovertáltabbakkal az a gondolat, hogy mit is szeretnénk a másiktól. Én mélyebb baráti kapcsolatot szeretnék, viszont másoknak elég lettem volna egy ismerősnek, akivel small talkolunk. Így sose ismerhettek meg, mert nem nyíltam meg.

Sokan azt hitték, hogy félénk és unalmas, esetleg sznob vagyok, mert nehezen engedek másokat közel magamhoz. Aztán, aki meg tud ismerni, azt hinné egy másik ember van a visszahúzódó és hallgatag külső mögött.

Emellett jó lenne, ha megértenék az emberek, hogy nem velük van a baj, mint egyénekkel, hanem nekünk értelmileg leeresztő és fárasztó tud lenni egy nagyobb huzamosabb összejövetel. Illetve egy idő után el fogunk menni valahova kicsit fellélegezni a tömeg elől.

Ettől még ugyan olyan izgalmas és jófej emberek vagyunk, csak várni kell, hogy kibontakozzunk.

Ha hosszabb ideig vagyok emberek közt, utána szükségem van pár óra egyedüllétre.

Nem azért nem beszélgetek sokszor az emberekkel, mert beképzelt lennék, hanem azért, mert idő kell nekem, hogy feloldódjak, megnyíljak.