Mit tehet az, aki XY kromoszómákkal született, hogy embernek érezhesse magát?

Ennyire azért nem sötét a jövőkép a mi életünkben, viszont fiúgyereket én már nem szívesen nemzenék a világra. Próbálj meg országot váltani.

Ugyanis a feminizmus is csak kihozta az adott emberből azt, ami amúgy is benne van.

A magyar mindig is egy ügyeskedő, haszonleső, önsajnáltató nép volt, a tipikus felfelé nyal, lefelé tapos és a dögöljön meg a szomszéd tehene is mintapéldányai, ez már István király óta így van.

Míg egy nyugat-európai, vagy akár egy amerikai (nem mélykeresztény államokban, hanem nagyvárosokban) simán rányomul a férfira, ő hívja őt el randira, nem derogál neki magához felhívni, stb. addig itthon mit látsz?

A nők továbbra is élvezik kivételezett privilégiumukat, hogy a férfinak "kötelessége" meghívni őket randira, fizetni, még a magukat ultrafeministának vallók is csak addig merészkednek, hogy mindenki fizesse a maga részét, ha szót emelsz ellene, akkor lehetsz sóhertől kezdve a szexistán (aki egy kávé áráért akarja a bugyijába vásárolni magát) át egészen bármilyen szemétláda.

Még a kezdezményező szerep még online is a férfira hárul.

Míg Nyugat-Európában a legtöbb nő büszkén és nyíltan vállalja a múltját és nem csinál belőle hisztit, hogy őróla mit gondolnak, ha 23 évesen már 150 pasival volt vagy akár 2000-rel is, mert hirdette magát prostis oldalon. Itthon meg megy ezerrel a kettős mérce, úgy akarják kiélni magukat, hogy utána kiradírozzák a múltjukat...

Míg Nyugat-Európában egy szakorvos is simán összejön veled, ha szimpatikus vagy neki és még csak nem is érezteti, hogy mekkora selejt vagy hozzá képest, addig itthon egy kis irodavezetőcske vagy bolti üzletvezetőcske (ami pártízezerrel többért csinálja ugyanazt, mint a többiek) is már középvezető pasit akar lakással, kocsival.

Míg Nyugat-Európában ha egy nő vonzódik külsőre egy férfihez, akkor nem azt fogja nézni, hogy mit gondolnak róla a barátnők és a külvilág, addig itthon ha véletlenül egymásba gabalyodik egy 175 magas csaj és egy 170 magas srác vagy még ennyi se kell, elég ha a barátnők, család, ismerősök lefikázzák a nő addig gyakorolja a kognitív disszonanciát, amíg meg nem racionalizálja saját magának, hogy miért is nem szerelem vagy vonzalom, amit igazából érez és minden utat elzár ami csak esélyt is ad a személyes találkozásra, hiszen tudja, hogy ha újra látná őt, akkor felkavarodnának benne az érzések.