Félek, hogy megszakad a kapcsolatom a barátaimmal a távoktatás alatt. Bármi tanács?

Nagyon át tudom érezni a helyzetedet, bár én végzős vagyok, így előtted jóval több évem volt "építkezni". Azonban idén is jöttek új emberek az életembe, és nagyon nehezen viseltem, hogy egyszer csak vége lett a közös programoknak, az együttélésnek (koliban lényegében a szobám volt a baráti köröm), az összeigazított napirendnek. Ráadásul jött egy elég erős pánik, amihez hozzájárult a szociális szorongásom, és az, hogy ebben a helyzetben valóban elszigeteltséget él meg az ember.

Nem fogok neked szépíteni, valóban megesik ilyenkor az elszigetelődés. A generációnk két szék közt került a pad alá. Bár már jól ki tudjuk használni a digitális kapcsolattartást, nem szoktunk hozzá ehhez életvitelszerűen. Nem így rendeztük be eddig az életünket, és ez most mind rövid, mind hosszútávon nagyon megvisel minket. Végzős vagyok, sok barátom készül külföldre. Őket lehet, hogy személyesen már nem látom viszont a tavaszi félévben sem. A határon túliakról ne is beszéljünk. Elsősként pedig olyasmi zúdult a nyakadba/nyakatokba, amire nem vállalkoztatok. Az egyetemet nem lehet leredukálni eszik-alszik-online előadás-tanul-eszik-tanul-telefonál életformára. Sajnálom, hogy ezt tapasztaltátok meg belőle elsőként. Jelenléti formában sem egyszerű, de nektek hatványozottan szomorú és nehéz ez az időszak, és persze magányos is.

De azért ne keseredj el, sok dolgot megtehetsz, hogy egy kicsit feldobd a mindennapokat.

1) Tudatosítsd magadban, hogy ez most ilyen, vizsgaidőszakban lehet jobb, ha egy kicsit békén hagyjátok egymást. Ez nem azt jelenti, hogy soha többet nem beszéltek, csak azt, hogy mindenkinek rengeteg tanulnivalója van, vagy ha épp nincs, most végre tölthet időt a családjával vagy önmagával. Iszonyatos önuralom kell hozzá, de én jelenleg a megszokott 10-15 ember helyett csak kettővel tartom a kapcsolatot. Legyen egy-két ember, akivel ki tudsz tárgyalni mindent, és bármikor lelkifurdalás nélkül rá mersz írni akár egy közös panaszkodás erejéig. Hallgass a megérzéseidre. Megmondja, ki az, akivel érdemes ilyenkor beszélgetned. Elsőre lehet, hogy feszélyezni fog, de idővel ez is elmúlik. Az első chatelésem a legközelebbi barátnőmmel halál kínos volt, most meg random írogatunk egymásnak mindenfélét. Ne engedd el azt, hogy néhány emberrel beszélgess. Enélkül nagyon könnyű bedilizni.

2) Ez nem fog örökké tartani. Vannak optimista és pesszimista számítások, de én bízom benne, hogy hónapokon belül rendeződhet a dolog a vakcinának köszönhetően. Vége lesz ennek, és együtt éljük túl ezt a hisztériát. Egyetemisták vagyunk, sorstársak. Együtt szenvedtünk eddig is, és túl is éltünk mindent.

3) Próbálj meg egy kicsit önmagadra is koncentrálni most. Ha valamit az elmúlt hetekből megtanultam, hát az ez volt. Borzasztó nehéz, rengeteg lelki munka kell hozzá, de meg kell tanulni önmagunkra is időt zárni, és ehhez bizony néha egyedül kell lenni. Hihetetlen, de a legdurvább szociális szorongásomat végül egyedül győztem le. Nem kellett hozzá más, csak az íróasztalom és a Bibliám.

4) Tényleg lesznek emberek, akik lemorzsolódnak. Néha nehéz visszaírni a másiknak, egyszerűen nem férünk bele mások életébe. Ez sajnos ilyen. Nagyon nehéz online fenntartani egy barátságot. Még a legjobb barátaimmal is (miután szeptemberben találkoztunk) kellett pár nap, hogy újra összeszokjunk. Nagyon keményen kell dolgoznotok azon, hogy megőrizzétek. Ezért azt gondolom, hogy aki igazán számít, azzal küzdeni fogtok egymásért. Na ezt jelenti a barátság. A nem olyan közeli haverokkal meg úgy is fogtok majd még találkozni. Fel a fejjel, elsősként még sok év előtted van.